Századok – 1899

Repertorium. Közli: Mangold Lajos - Az 1899. oct. 5-iki r. vál. ülés jegyzőkönyve 769

770 HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. 75. Titkár előterjeszti a pénztárnok 1899 évi jun—aug. és sept, havi kimutatásait, melyek szerint a három első hónapban összes bevétel volt 3098 frt 97 kr. » kiadás 2308 » 03 » maradvány 790 frt 94 kr ; a mihez hozzáadva a P. H. E. Takarékpénztárnál folyó számlákon levő 8579 frt 75 kr követelést, 1899. aug. 31-én össszesen 9370 frt 69 kr készpénz áll a társulat rendelkezésére, miből azonban a Kuun Géza gróf és Besztercze-Naszód vármegye által befizetett 100—100 frt, összesen 200 frt alapítvány tőkésítendő ; septemberben pedig összes bevétel volt 2796 frt 68 kr » kiadás 1704 » 57 » maradvány 1092 frt 11 kr ; a mihez hozzáadva a P. H. E. Takarékpénztárnál folyó számlákon levő 9579 frt 75 kr követelést, 1899. sept. 30-án összesen 10,671 frt 86 kr készpénz áll a társulat rendelkezésére. A kimutatások tudomásúl vétetnek s a jegyzőkönyvhöz csatoltatnak ; a tőkésítendő 200 frtra nézve pedig, ennek megfelelő névértékben 4'5°;o-os kisbirtokosok orsz. földhitelintézete-féle záloglevél vásárlása elhatároztatik. 76. Jelenti, hogy a Zichy Jenő gróf adományából, a honfoglalásról szóló egyik hazai vagy külföldi kútfő keletkezésének, tartalmának és irodalmának kritikai ösmertetésére kitűzött 100 arany pályadíjra, az 1898 évi 31 jk. p. alapján hirdetett pályázat értelmében, 1899. szept. 30-ig egy ily czímű pályamunka érkezett : »Kézai Simon mester krónikája. Pályamunka a Magyar Történelmi Társulat kútfő-pályázatára. Dr. Domanovszky Sándor« melynek —megbírálására, várván bíráló jelentéseiket, dr. Pauler Gyula alelnök és Békefi Rémig vál. tag kéretnek föl. 77. Előterjeszti, hogy néhai Szilágyi Sándor levelezése, valamint a 70-ik születésnapjára vert érem egy-egy arany, ezüst és bronz példánya, végrendelete értelmében az örökösök által a társulatnak átadattak s azok a Magyar Nemzeti Muzeum könyvtárának 582. és 621/1899. sz. átiratai szerint a könyvtárban a társulat letéteményei közé helyeztettek el. A jelentést tudomásúl veszi a választmány, s az irodalmi szempontból kétségtelenül nagybecsű levelezésre, — a mennyiben