Századok – 1899

Repertorium. Közli: Mangold Lajos - Horvát történelmi repertorium. Közli: Margalits Ede - XII. 763

766 TÁRCZA. Az avarok a szlovén seregekkel 630-ban elfoglalták Dalmácziát. Hogy mily nagy volt az avar seregben a szlovének száma, kiderül onnét is, bogy Konst. Porphyr, (cap. 29. 30.) és Tamás diakónus azt mondja, hogy »Dalmatiát a szlávok foglalták el.« Heraklius az avarok ellen segítségül hívta a horvátokat, kik a mai keleti Galicziában az úgynevezett "Fehérvagy Nagy-Horvátországban laktak. (Konst. Porphyr, c. 30.) 634-ben ezek egyik törzse, és pedig öt fivér: Kluka. Lovel. Kosznec, Muhol és Horvát, és ezek két nővére : Tuga és Yuga (Bouga), népökkel útnak indultak a mai Dalmácziába és azon időtől fogva bírták ezt a földet (Konst. Porph. c. 30.). a többiek pedig ősi hazájukban maradtak és ott voltak még Konst. Porph. idejében is. Ezektől keletre a Dnjeper és Prut tövében, a későbbi Vörös-Oroszországban laktak a horvátok testvérnépe a szerbek, kik 636-ban vándoroltak be mai hónukba, mit Konst. Porph. így ír le : »A szerbek knéze meghalván, az uralom két fiára maradt : ezek egyike a nép felével Herakliushoz menekült, ki őket befogadván, Thessalonika (Solun) környékén telepíté le, mely vidék akkor Szerbia nevet kapott. Rövid idő múlva hónukba vissza akartak térni és a császár elbocsátotta őket ; azonban, midőn a Dunán máiátkeltek, megbánták tettöket és a belgrádi praetor által Herakliustól más otthont kértek. A császár az avarok által elpusztított mai Szerbiát, Paganiát, Zahumljét, Travuniát, Konavljét és Diokleát jelölte ki nekik.« Igy a Verbász. Száva, Kolubar. Drina és Neretva (Narenta) folyók közötti területet bírták és nyugaton s részben északon is szomszédai voltak a horvátoknak. A horvátok a Cetinától északnyugatra a Verbászig és Száváig, hol ebbe az Una beomlik, és innét Szluinon keresztül egész Zengig terjeszkedtek, hol a régebben bevándorolt szlovén törzseket találták. Az avarokat legyőzvén, új hazájukban berendezkedtek, melyet tizenegy zsupániára és egy három zsupániából álló bánságra osztottak fel. A bánsági zsupániák neve : Krbava, Lika. Grács. A többi zsupániák délről észak felé : Hlievno, Cetina. lmok. Pljeva, Vezenta (Jajcától északra), Primőrje (tengermellék Cetina és Veglia közt). Brebir (Veglia és a Kari-tó között), Nin (Nona), Sidrag, Nina és Knin. Néhány tengerparti vár és sziget a rómaiaké maradt. Konst. Porphyr, elmondja továbbá, hogy a Dalmácziába jött horvátok egy része különvált s Illyrikumba és Pannoniába költözött. Igy két Horvátország volt a VII-ik században : a dalmácziai és a pannóniai vagy szávamelléki. Ennek határait nem sorolja elő Konst. Porphyr. Ezen határok a frank írók szerint Arsia folyótól Isztriában a Kulpa forrása mentében egész a Dráváig és ettől a Száváig terjedtek. A két Horvátország egymástól teljesen független volt ; mindegyik élén egy, a keletrómai fenhatóságot elismerő nagyzsupán