Századok – 1899

Történeti irodalom - Berkeszi István: Rendi országgyűléseink magyarsága. Ism. Ferdinandy Gejza 61

64 • TÖRTÉNETI IRODALOM. decretumba. A mint például ma a falusi kisbíró sok helyütt dobszó mellett csak emlékezet után kiabálja ki a hirdetéseket, folyékonyan, minden fennakadás nélkül : épen úgy hajdan a gyűlésen hozott határozatokat is bizonyára csak emlékezet után jegyezte föl és foglalta írásba valamely jelenlévő írástudó egyházi férfin, természetesen azon kor szokásai szerint latinúl. Ezt leginkább Alberiknak Szerafin esztergomi érsekhez intézett azon praefatiója bizonyítja, a mely Kálmán király törvényeinek élén olvasható, s a melyből egykor magam is azt következtettem, hogy azok a törvények magyarul szerkesztettek. Alberik nem fordítója, hanem szövegezője, feljegyzője ezen törvényeknek, melyeknek magyar nyelven tartott meghozatala alkalmával mint fiiltanu jelen volt.1) Ezen szavak: »hogy mind a fölöslegeseket hagyd el, mind a tökéletleneket egészítsd ki,« legalább azt mutatják, hogy Alberik előtt nem szöveg feküdt, hanem emlék után szövegezett. A régi kor szóbeliséghez szokott embereinek emlékező tehetségét a mai Írásbeliséghez szokott ember jóformán meg sem tudja érteni. A XV. századtól kezdve, vagyis a mikor már a törvényeknek nem csak tartalmára, hanem szövegére is súlyt kezdenek helyezni, valószínű, hogy a törvények egy részének tervezete magyar nyelven készülhetett, s erre már szerzőnek sikerült positivebb adatokat is fölhozni. Értekezésének további részében alapos tudással, számos adatra támaszkodva és érdekesen adja elé szerző azon küzdelmeket, melyeket kezdetben egyesek, később az egész nemzet, vívott a törvények nyelvének megmagyarosítása körűi, s melyek az 1844. évi II. törv. czikkel érték el czéljukat, a ΥΙ-ik fejezetben pedig a jelen század első feléhen, különösen 1830-tól kezdve az országgyűlési naplók latin nyelvű kiadása ellen irányult harczokat tárgyalja. Az egész munka nem csak tárgyánál fogva érdekes, hanem azt szerzőnek világos eléadása, tárgyszeretete, alapos tudása és sokoldalú olvasottsága még érdekesebbé teszik. S ha az általa hivatkozott adatok történészeink előtt talán nem is ismeretlenek, mégis azt kell mondanunk, hogy az országgyűlések nyelvének történetét ezen munkában találjuk először kimerítően feldolgozva s szerzőnek ez legfőbb érdeme. Azon kellemes érzést, mely az igazságot keresőt eltölti, ha látja, hogy az általa fölvetett idea nem maradt terméketlen, nem rontja le az, hogy szerző egyes állításaim czáfolatába ') Y. ö. Pauler. A magy. nemz. tört. I. 585. 1. 352. jegyz.