Századok – 1899

Történeti irodalom - Huber Alfonz: Oesterreichs diplomatische Beziehungen zur Pforte 1658–1664. Ism. Acsády Ignácz. 727

745 TÖRTÉNETI IRODALOM. mást tettek, mint a mit igazán akartak. A háború 1662-ben csak azért nem tört ki, mert nem rég új nagyvezér, Ahmed pasa kezére szállt a hatalom, ki egyelőre várakozó állást foglalt el. Igy az 1662-iki esztendő diplomácziai tárgyalásokkal telt el s az udvar Keninger támogatására Beris János Fülöpöt küldte Konstantinápolyba. Az udvar már májusban elhatározta, hogy teljesíti a török óhajait, lerontja Zrínyi-Újvárt, kiüríti az erdélyi várakat s beleegyezik, hogy közűlök Székelyliidat, melyet eddig magának kívánt, visszaadja, erődítményeit pedig lebontja, Csakhogy e határozatát nem közölte Berissel, kit a nagyvezér Konstantinápolyból a temesvári pasához utasított. Ez utóbbi azt kérdezte tőle : van-e felhatalmazása az erdélyi várak kiürítése s Zrínyi-Újvár lebontása tárgyában alkudozni ? Beris azon válaszára, hogy nincs, a pasa azt felelte, hogy ez esetre szóba sem áll vele, menjen Bécsbe vagy Konstantinápolyba, vagy a hová neki tetszik. Ε közben Reninger Konstantinápolyban is folytatta a tárgyalásokat, s noha a török nem kívánt többet, mint a minek megadását az udvar már május 19-én elhatározta, a bécsi miniszterek örökös ingadozása mindig új meg új nehézségeket támasztott. Hasztalan küldte Reninger egyremásra Bécsbe a jelentéseket a török hadi készülődéseiről, az udvar, noha föltétlenül békét akart, noha rég elhatározta a török kívánságok teljesítését, hűzta-halasztotta az egyezség megkötését. Ε helyett mintha nem lett volna már elég sok diplomatájok ott, báró Coesst küldték le Temesvárra, hogy Berist támogassa, Huber művének épen abban áll főérdeme, hogy egyrészt Beris és Groess küldetését, másrészt általában az 1662-iki évben folyton folyó sokféle diplomácziai tárgyalásokat, melyekről eddig csak töredékes adatok, egyes okiratok voltak ismeretesek, minden részletökben tisztázza. Közleményeiből világosan kitűnik, hogy az udvar az első pillanattól fogva nem akart háborút, hogy kész volt a török óhajait teljesíteni, Zrínyi-Újvárt és Székelyhidat lerontani, az erdélyi várakat átadni, de e feltételeket maga is oly lealázóknak tekinté, hogy a kész szerződési tervezetet nem merte aláírni, hanem hűztahalasztotta a dolgot, míg végre magára nem idézte a háborút. 1663 elején a háborúban kételkedni többé nem lehetett, Beris. Groess Temesvárról, Reninger Konstantinápolyból mind harczias tudósításokat küldtek haza. De Bécsben nem vették őket komolyan. Azt hitték, hogy készek lévén a török feltételeit teljesíteni. a béke fen lesz tartható, s épen ez időben 7000 katonát küldtek Spanyolországba. Végre Reninger 1663 április 14-én csakugyan megkapta az udvartól a felhatalmazást, hogy elfogadhatja a török feltételeket. Csakhogy a szultán már egy hónappal