Századok – 1899

Történeti irodalom - Bayer József: A magyar drámairodalom története. Ism. Váczy János 53

56 • TÖRTÉNETI IRODALOM. tonos szemmel tartása és e szempontból való komoly ítélete meggyőző az olvasóra. Pedig a magyar dráma történetében talán alig volt kényesebb feladat, a melyet helyesebb érzékkel oldott volna meg Bayer. Itt a tái'gyalásra, illetőleg a szerkezetre nézve óhajtunk csak egy rövid megjegyzést tenni. A szerző mindjárt a Szigligetiről szóló első szakasz elején összefoglalja véleményét, kimutatja a gazdag lelem ényű drámaíró fogyatkozásait s tehetsége jeles oldalait, a nélkül hogy példával is magyarázna. S midőn aztán egyes műveit bonczolja, ezt időrendi egymásutánban csoportosítja, holott ha bizonyos szempontok szerint állítja sorrendbe Szigligeti darabjait, egyfeliil általános hatása szembetűnőbbé s a szerző előadása is tömörebbé s mégis élénkebbé válhatott volna. így az egyes részletek kissé ellapulnak, s a sok részlet az általános áttekintést megnehezíti, noha ezen az eredmények összefoglalásával ügyekszik a szerző segíteni. Egyébiránt, bár a tárgyalás természetéből foly, a részletekbe elmélyedő szerző részint adatainak gazdagságával, részint a fejlődés folyamához mért tárgyalásmódjával (egyes drámaírók műveit is különböző szempontok szerint csoportosítja néha egymástól messzeeső fejezetekben) nem mindig győzedelmeskedik a kissé szétfolyó szerkezeten. Legszebb fejezeteit is tömörebbé tehette volna a részletek takarékosabb összefoglalásával. Például a Madáchról írt két fejezet kétség kiviil könyvének legszebben, leggondosabban megírt lapjai közé tartozik, s helyesen járt el a szerző, hogy Az ember tragoediája alapeszméjét, illetőleg ennek lassít kialakulását beható pontossággal fürkészte Madách lyrai és drámai költeményeiben. De az egyes részletek itt is nagyon messzire viszik a főtárgytól, úgy hogy fejtegetéseinek eredménye alig marad arányban a tárgyalás hosszadalmasságával. De e mellett készséggel elismerjük, hogy a Madách művének bonczolata (a II. fejezet) nagy becsületére válik a jeles szerzőnek. A »Visszatekintés« czímíí fejezet végül a magyar dráma százados fejlődését élénken kidomborítja. A »Függelék« pedig, a melyben részint az iskolai drámákat sorolja fel évrendben s egy pár iskolai színjáték tartalmát közli, részint a mult századtól s a Nemzeti színház megalapításától kezdve előadott drámai művek pontos jegyzékét s a szerzők nevét állítja össze, jól sorakozik a terjedelmes mű alapvető voltához, úgy hogy e »Függelék« egymagában is becses útmutatója a magyar dráma fejlődésének. Bayer ez egész munkájával a művelt közönség köszönetére méltán tarthat számot. DR. VÁCZY JÁNOS.