Századok – 1899

Folyóiratok - Magyar Könyvszemle - 564

564 tárcza. (mikor született ? mikor tanult külföldi egyetemen ? stb.) kísérli meg. Egy másik közleményben Czékus László a történetíró Jászay Pál leveleinek kiadását kezdi meg. Az előző évfolyamokban ugyancsak Czékus közölte Jászay naplóját, mely kora történetéhez nagybecsű adalékokat szogáltat, s ugyanezt mondhatjuk a most kiadásra kerülő levelekről is ; csak azt sajnáljuk, hogy mind a naplót mind e leveleket igy elszaggatva kapjuk, holott érdemes lett volna külön kötetben közrebocsátani. Egy másik czikkben Borovszky Samu a debreczeni ev. ref. collegium matriculájából közli azon írók neveit, a nevök után álló nagyobbára egykorú bejegyzésekkel együtt, kik irodalmi vagy egyházi téren kitűntek. •— A második füzet Adattár rovatából említést érdemelnek Illéssy János közlései az Országos Levéltárból : u. m. Miksa császár adománylevele Görcsöni Ambrus részére, Marusy András hitlevele a szőllősi harminczadosságról, Bethlen Gáborné Károlyi Zsuzsanna nyugtája, Kimay János levele Ferenczfy Lőrincz udvari titkárhoz, Thököly utalványa Ladiver Illés részére. Szintén történeti érdekű curiosum Benká Imre közlése, melynek czíme : Magyar közmondások az 1825-ik esztendei országgyűlésen lévő követekre ruházva. — A Könyvismertetések rovatában a szerkesztő ismerteti Dézsi Lajosnak »Szenczi Molnár Albert naplója, levelezése és irományai« czímű akadémiai kiadványát. — MAGYAR KÖNYVSZEMLE. A Magyar Nemzeti Muzeum könyvtárának közlönye. A nm. vallás- és közoktatásügyi minisztérium megbízásából szerkeszti Schönherr Gyula. Új folyam, VII. köt. 1. füzet, 1899. január-márczius. — Ε füzetben Erdélyi Pál kezdi meg »Enekeskönyveink a XVI. és XVII. században« czímű nagyobb tanulmánya közlését, Domanovszky Sándor pedig könyvészeti leírását adja a Dubniczi Krónika kódexének, melynek tárgyi és szöveg-kritikai ismertetése ugyancsak Domanovszkytól folyóiratunk ez évi 3, 4 és 5. füzeteiben jelent meg. A füzet végén nekrologot olvasunk Szilágyi Sándorról, ki annyi sok más folyóirat mellett ennek is legszorgalmasabb munkatársai közzé tartozott. — ARMENIA. Magyar-örmény havi szemle. Eelelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos Szongott Kristóf. Tizenharmadik évf. 1899. 1 — 6. füzet. — Azon alkalomból, hogy Szamosujvár főterén a város egykori alapítójának, Yerzereskul (Verzál·) Oxendiusnak, ki az Erdélybe beköltözött örményeknek valóságos felszentelt katholikus püspöke volt, emlékszobrot akarnak állítani, írja meg az első füzetben Fáraó Simon a nevezett püspök életét, adatok híjában leginkább csak hagyományok nyomán. Verzereskul Oxendius az örmények második és utolsó főpásztora volt Erdélyben ; 1684-ben jött oda mint felszentelt pap Kómából. Sikerrel működött a schismatikus örmények megtérítésén, s 1691-ben püspökké neveztetvén