Századok – 1899

Vegyes közlések - Török tudós a magyarok eredetéről 475

tárcza. 475 kertjéről, melynek főbejárata a hatvani kapuval szemközt lett volna. A czikk írója egyebek közt valószínűnek tartja, hogy a királyok ottan állandó kastélyt is építtettek a végből, bogy az országgyűlések alkalmával ne kelljen naponként visszatérniök Budára, s valószínűnek tartja azt is, hogy a gyűléseket magában a kertben tartották meg, míg a nemesség a Bákos pusztáin sátrak alatt táborozott. Nem lesz talán érdektelen felemlítenünk azt az adatot, mely II. Ulászló királynak egy oklevelében (Orsz. Levéltár dipl. oszt. 20629.) olvasható: hogy 1497-ben, a Bánfi Miklós és Dengelegi Pongrácz Mátyás ügyében érdekelt felek »ad campum dicte civitatis Pesthiensis, consequenterque prefatos dominos juratos in prefata dieta sive congregatione generali electos, tunc in tentorio eis deputato et assignato more eorum solito congregatos et constitutos, pariter accessissent« stb. A tanácskozás tehát sátor alatt folyt, s az itt idézett oklevél sem említ sem kőépületet, sem kertet, mely a tanácskozás helyét körűivette volna. Az említett pzikk egyébiránt sok adattal járúl a kert liol-fekvésének meghatározásához. — TÖRÖK TUDÓS A MAGYAROK EREDETÉRŐL. Karácson Imre tagtársunk Győrött nemrég egy könyvecskét bocsátott közre Keletről czím alatt, melyben újabbkori török írók műveiből közöl szemelvényeket magyar fordításban. Többi közleményei közt különösebben érdekelhet bennünket Nedsib Aszim bej tekintélyes török tudós Madsarlar (a magyarok) czímű értekezése, mely a Mektéb folyóirat 1311 (1893) évi folyamában jelent meg. Az érdemes bej mindenekelőtt a madsar, hongroa (hongrois) és üngiirusz nép-nevek eredetét és jelentését kutatja ; azután a magyarok őstörténetét és vándorlásait adja a bizanczi írók nyomán, de ezt a részt a fordító mellőzte ; végűi szól a magyarok eredetéről nyelv és faj tekintetében. Érdekesnek tartjuk itt a következő nyilatkozatát feljegyezni : »A nyelvtudomány bizonyítékaival ellentétben faji szempontból az mutatható ki, hogy a magyarok és finnek közt nincs hasonlóság ; ugyanis a magyarok előkelő szépsége minden nemzetnél híres és e hír teljesen igaz is. Ámde e híresség nem régi, csakis a honfoglalás után keletkezett. A jelenlegi szép magyarok származásának, nem tekintve a különböző népfajokat, a régi római császárság lakóival való sokszoros vegyülés után kellett történni« .... stb. Csodálatos azonban, hogy a derék tudós, a ki pedig a tárgyalt kérdés irodalmában meglehetősen tájékozottnak látszik, olyat is mond azután, hogy »a magyar irodalom kezdete Petőfi és Kossuth korára esik«. Majd ha az ozmán ifjak — a mire Aszim bej az értekezése végén buzdítja őket — megtanulnak magyarul, tapasztalni fogják, hogy magyar irodalom akkor is volt már, mikor Budán török zászló lengett a Boldogasszony temploma keresztjén.