Századok – 1899

Vegyes közlések - Mátyás Flórián kronologiai megállapításai hazánk XI. és XII. századi történeteihez 473

tarcza. 473 kiválnak, s királyi adományból szerzett birtokaikkal mintegy új arisztokraeziává fejlődnek, mi által mind a királyi vármegyék, mind a nemzetségek eddigi élete bomlásnak indul s mindkettő új formákat kezd ölteni magára, A királyi adományozások a vármegyék birtok-testét foszlányokra tépik, s a várbirtokok rohamos fogyása következtében az azokon élő királyi népek sorsa is bizonytalanná válik. Másfelől a régi honfoglaló nemzetségek külön világában az a változás áll be, hogy a mióta községeikből az előbbkelő elem kivált : felbomlik a közös élet, az ősi szokásjog ereje, a nemzetségi bírák tekintélye elhanyatlik, s miután a nemzetségi közösség válsága annak gazdasági alapjait is megingatta, kénytelenek mindinkább a király megyéjéhez közeledni. Ekként a külön nemesi és vármegyei területek közti válaszfalak lassankint megdőltek, s a nemesség és a régi királyi megyék várjobbágysága egymással összeolvadva, közös érdekei tudatában országszerte szervezkedni kezdett. A tatárjárás után tűnnek fel a köznemességnek, azaz a király szolgáinak állandó rendes bírái : a szolgabírák. Ezeket a köznemesek választják, az ő megjelenésűk jelzi az önkormányzat kezdetét a magyar vármegyékben. Erdélyben és Szlavóniában, a mely országrészek nem honfoglaló nemzetségektől megszállott, hanem a királyság által meghódított területek voltak, máskép fejlődött a dolog. Az itt alakult köznemesség nem volt elég erős és független arra, hogy önkormányzati szabadságát maga vívja ki. Mindkét helyen tartományi önkormányzat jött létre, mit a vajdák és bánok saját érdekükben valósítának meg, s csak miután ez megvolt, következett el annak kiépítése az egyes megyékben. Ennek a megyei önkormányzatnak az anyaországitól eltérő nevezetes vonása az, hogy a szolgabírákat, és pedig megyénként négy helyett csak kettőt, nem az egyes megyék nemesei, hanem a tartományi gyűlés rendei választották. A különböző eredet és fejlődés különböző önkormányzatot hozott létre, a honnan van az is, hogy a tartományi megyék közjogi szerepet soha sem játszottak a nemzet politikai életében. Ugyanazon ülésben Mátyás Flórián r. tag »Kronologiai megállapítások hazánk XI és XII-ik századi történeteihez« czím alatt a pozsonyi évjegyzékek adataival s a krónikáknak királyaink országlására vonatkozó időszámításaival foglalkozva, különösen a Salamontól III. Béláig terjedő száz esztendő némely eseményeinek idejére nézve legújabban felmerült s az eddigi megállapodásoktól eltérő nézeteket és meghatározásokatczáfolta. Értekezése ezekkel szemben pontos — de megjegyezzük, hogy II. Geiza és ') Marczali H. Magyarország története az Árpádok korában. (A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi S. II. köt.)