Századok – 1899

Tárcza - Lovas Imre: Az új parlamenti palota „Moriamur” freskójáról 464

470 TÁRCZa. A viseletre nézve Jantyik tévedése valószínűleg onnan származik. hogy -az ezen korból felmaradt, többnyire mágnás urak arczképein mind az általa festett viselet látható, míg a magyaros viseletű alsótábla tagjairól, úgy látszik, csak kevés és nehezen hozzáférhető arczképünk van, a mihez ő nem juthatott. — Az országos képtárban mindamellett az egykorú Kolinovics, ez események naplóírója s az alsótábla tagja, és egy Jeszenák arczképe ugyanazon időből, egészen az imént jelzett magyaros ruhában s magyar hajviselettel van felvéve. A külső viselet megfestésében mutatkozó tévedés tehát már csak azért is megigazítandó volna, mert a kétfajta viselet okos elosztása által a két tábla közti különbség s mintegy az egész országgyűlés hullámzása lenne ügyesen feltüntethető. A viseletek egyhangúsága s különben is nem megfelelő történetszerűsége különösen a Jantyik képét nagy mértékben idegenszerűvé s nem magyarossá teszi ; — a magyar világ — s ez, azt hiszem, általában elfogadható tétel, — még Mária Terézia legutolsó éveiben sem, a mikor Gvadányi szatírái keltek ellene, még akkor sem volt egészen parókás világ. A királynő közelebbi környezetének megfestését Jantyik már sokkal több alakkal és több gonddal csinálta, mint társa Zemplényi. Különben ez némileg jelentéktelen kérdés is ; de ha akarjuk, jelentékenyebbé tehető, — és pedig épen történeti visszaemlékezések alapján. A királynő beszéde végeztével ugyanis egy udvaroncz a többi közül előre rontva, mint Kolinovics beszéli (szept. 11-iki ülés), az ülés alatt gyalázó szóval illette a magyarokat, de a magyarok felzúdult kiáltásaitól megijedve, társaival gyorsan a háttérbe vonult. Jantyik képén ez a meghunyászkodás, sőt megszeppenés elég jól van az udvaronczok arczára festve, de mi megvalljuk, jobban szeretnők, ha a királynőt egy udvaroncz sem, hanem tisztán a magyarok vennék körűi, igazat adva az akkori magyaroknak, a kik, mint Kolinovics írja, még a lépcsőn lementökben is átkozták a királynő tanácsosait, hogy nem engedik a királynő igazi benső érzelmeit a magyarokhoz eljutni. Zemplényinek van egy másik szintén igen sikerült vázlata, melyen az udvaronczok egészen el vannak hagyva. (Szilágyi S. M. Nemzet Tört. VII. köt. élén.) Fontosabb mondandóinkból hátra van még egy igen fontos és igen nehéz kérdés : az egykorú arezképek kérdése. Ε korszak jelesebb szereplőiről, magán Mária Terézián kezdve, nemcsak sok jellemző történeti adat, hanem sok egykorú s még több későbbi keletű, de az illetőket híven ábrázoló arcz-