Századok – 1899

Történeti irodalom - Bernstein Béla: Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz és a zsidók. Ism. I. J. 455

TÖRTÉNETI IRODALOM. 457 az eseményeket a magok valójában és hamisítatlanságában tekinthetné át. Szent igaz : gyalázatos, minősíthetetlenül gyalázatos dolog volt a felbujtogatott értelmetlen tömegnek az a fékevesztett kitörése, mely jobbára a zsidók személy és vagyonbiztonsága ellen irányult, nyomban a márcziusi napok hatása alatt. Ha ez a vadság csak Pozsony városában és csak Vágujhelyen tombolja ki magát, még csak elhinnénk, hogy csupán a zsidók ellen tört ki, mert mind a két városban sokan voltak, Vágujhelyen a lakosság felénél többen, az új honpolgárok ; elhinnénk azt is, hogy abban a zsidók teljesen ártatlanok voltak, s bűnös egyedül a többi buta tömeg. Ámde mikor azt látjuk, hogy Pozsonytól Máramaros-Szigetig s másfelől Pécsig és még odább az ország északi és nyugati része csaknem lángba borúi, s Erdélyből is nyugtalanító hírek érkeznek, és ha látjuk, hogy az ingerültség, legalább kezdetben, jóformán a zsidóság ellen mutatkozik, nem támad-e fel agyunkban önkéntelenül is az a föltevés : hátha ennek oka nem csupán a buta keresztyén tömegben lappang, hanem a százados elnyomatásból imént felszabadult zsidóságban is? Es a szerző itt követte el a végzetes hibát. Paji elfogultságában — mert másnak nem róhatom fel — hitsorsosait mind csupa derék, becsületes, jámbor, ártatlan embereknek látta, és minden hibát, bűnt, rosszaságot csak a keresztyén pórnépben keresett. Pedig az igazság a középen van. Verjük együtt bűnbánólag a mellünket, mert hát : peccatur intra et extra muros! Állítsuk csak szembe az ellenfeleket. Mindenik most jutott szabadságához, emberi méltóságához. Mint a kalitkából kiröppent madár, mely nem győz betelni a friss, üde, határtalan levegővel, megittasúl, megszédül : úgy ittasult és szédült meg a zsidóság és parasztság egyaránt. Csak a hatás volt különböző. A paraszt azt hitte, hogy neki most már nem kell dolgoznia, a mi a másé, az az övé, adót nem fizet, adósságot még kevésbbé. A zsidó pedig azt hitte, hogy egy ugrással ott teremhet, a hová a magyar nemesség százados küzdelmek árán jutott : hivatal, rang, mód, tisztesség, közbecsülés egyszerre kellett volna neki. Mindegyik elfelejtette, hogy a természetben nincs ugrás, és. százados mulasztásokat nem lehet egy szempillantás alatt jóvátenni. Ne rázza Bernstein úr a fejét, hanem ismerje meg, hogy hitsorsosai el voltak maradva s legnagyobb részüket készületlenül találta a felszabadulás. Ne gondoljon csupán Löw rabbira, vagy a Kunewalder, Steinitzerféle nagykereskedőkre, hanem gondoljon azokra az istenverte