Századok – 1899

Történeti irodalom - Szilágyi Sándor: Erdélyi Országgyűlési Emlékek. XXI. köt. Ism. A. D. 452

454 TÖRTÉNETI IRODALOM. 454 latumok következő pontja: »Az victualékat sok helyekről administrálták s készek administrálni, de az német tisztek nem akarják bévenni, halasztják, hihető arra nézve, hogy az lit felbomlásával, vagy az victualék árának növekedésével több pénzt leválhassanak érettek, az alatt penig sokan ingyen élődnek, magok portiójokat is eladván, sok helyeken feles marhájokat is az egyházi nemességgel akaratjuk ellen teleltetik. Némely vitézek ez hybernium alatt is egy szekér szénáját sem étette meg.« (225. 1.) A törvénykönyv is megörökíti a német tisztek kapzsiságának emlékét. Különös benyomást tesz, midőn ő felsége katonáinak ily jellemzését olvassuk az 1695-iki deczemberi országgyűlés törvénykönyvében : »Articulus nanus. Sok kárunkkal tapasztaltuk, hogy az német vitézek mind quártélyokban, mind utazásokban sokat lopnak, húznak, vonnak, és efféle húzott, vont marhának mentest megvevői találkoznak, melylyel az efféle keresetet szerető vitézek annál inkább neki édesednek az latorság cselekedésének.« (249. 1.) A portiózás és a mindenféle zsarolás következtében beállott közgazdasági állapotokat jellemzi a »mordax uzsora« elharapózása. Tíz százalék volt a törvényes kamat Erdélyben, mert a gubernium szerint »sex pro cento nem ilyen szűk, hanem bő pénzű országokban való.« Igen ám, de 1687 óta, »midőn a súlyos portióknak ideje kezdődött,« a törvényhatóságok és egyesek adósságokba kezdették verni magokat és tíz százaléknál is többet fizettek. A szászok panaszkodtak a nagy uzsora miatt, de a magyarok és székelyek erre azt mondották, hogy a szászok is uzsoráznak. Az 1695-iki márcziusi országgyűlés tehát törvényt hozott, mely szerint »senki több interest ne kívánjon s ne is adjon, hanem decern pro cento.« (240. 1.) Mennél közelebb jutunk a karloviczi béke évéhez, annál nagyobb a nyomor. A jobbágyok elszöktek, elbujdostak a nagy tereh viselés miatt. »Óránként és naponként oszolnak - írják a rendek 1698-ban — kik az Oláhországokra, kik Karán-Sebes vidékére, kik a Körösbe, kik Magyarországba, kik egyfelé, kik másfelé.« (357. 1.) Az 1695-iki törvénykönyv is megemlíti, hogy »az rajtunk és szegénységünkön fogó külömbkülömbféle tereh viselés annyira elnyomott és szomorított bennünket, hogy reménségiink is úgy tetszik meg kezdett homályosodni.« (239. 1.) Még a jobb módú szászok is kijelentik 1698-ban : »hogy végső romlott állapotukban s ügyefogyott éhei haló szegény voltukban az ez idén felvetett súlyos contributiókat praestálják, oly teljes lehetetlenség, hogy immár sok