Századok – 1899

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Mátyás király magyar diplomatái - IX. közl. 389

392 FRAKNÓI VILMOS. nak méltóságát, figyelmedet országod méltó férfiaira, a kikben nincs hiány, irányozzad, olyanra, a ki az egyház és az ország várakozásának megfelelhet. Esztelen (absurdum) és menthetetlen eljárás volna, gyermekre, ügyszólván csecsemőre ruházni ilyen vagy akármilyen más egyházat, a melyet minden kifogáson felül álló férfira illik bízni. Ha tehát valamely buzgó férfiút, akár országod szülötte, akár külföldi legyen, belátásod szerint nékünk bemutatsz, azon leszünk, hogy amennyiben Isten engedi, felségednek eleget tegyünk.« 1) Ezt a pápai iratot csak két hónap múlva, augusztus elején hozta meg a Stomfán időző királynak a szerémi püspök futára, az ő jelentésével és az egri bibornok levelével. Mátyást és Beatrixot a tagadó válasz nagy mértékben fölháborította. Neheztelésök első sorban a két magyar főpapra irányult. Kötelességmulasztással vádolták őket, azzal, hogy nem elég erélyesen léptek föl; sőt gyanúsították, hogy »magán érdekeik sugallatára ármánykodnak« Hippolyt ellen.2) A király el volt határozva, hogy nem enged. Vitéznek meghagyta, hogy az egri bibornok társaságában újból menjen a pápához. Nem bízván bennök, hogy az ügyet az ő intentióinak megfelelő módon terjesztik elő, erre nézve részletes utasítást küldött. Ebben álláspontját a következőkben fejti ki : »0 szentsége értéktelen, hiú kifogásokat és nehézségeket támaszt. Kívánságunkat könnyen teljesíthette volna, és teljesíthetné most is, ha akarná. Azonban annyira megkeményedett, felháborodott és felingereltetett ellenünk, hogy minket semmiféle kegyelemben nem hajlandó részesíteni. A kegyelemben, a mit mi kérünk, a pápák alacsonyabb állásit egyéneket is gyakran részesítettek; megérdemelnők tehát, hogy ezt tőlünk se tagadja meg. Nem értjük, miért kellene épen nekünk tagadó választ kapni hathatós kérésünkre? Sixtus pápa ilyen kegyelemmel emelte Erneszt szász herczeg fiát a mainzi érsekségre, a mely az esztergomi érsekségnél sokkal nagyobb, előkelőbb, híresebb javadalom; ugyanis a mainzi főpap egyúttal választófejedelem, ') Diplom. Emi. ΓΠ. 169. ») Beatrix ezt augusztus 10 és 13-ikán a ferrarai herczegnéhez írt levelekben említi. Id. m. III. 164, 167.