Századok – 1899

Vegyes közlések - Domanovszky Sándor dolgozata a dubniczi krónika kéziratáról és kiadásairól 376

376 TÁRCZA. Ezeket Komáromi Csipkés György fogalmazta, kinek eredeti kézirata a debreczeni ev. ref. collegium levéltárában van. Forrásúi a wittembergi 1571-iki, a debreczeni régibb és a sárospataki 1621-iki törvényeket használták s főleg ez utóbbiakból egész czikkelyeket vettek át, miként az értekező a párhuzamos helyek egybevetésével kimutatja; minthogy pedig az 1704 és az 1792-iki debreczeni törvények gerincze is az 1657-iki törvény, a sárospataki kölcsönzés jelentősége szemmel látható. Ezen törvények kapcsolatuknál és tartalmuknál fogva kiváló kútfői a magyar művelődés-történetnek, miért is kiadásuk nagy fontossággal bír. Ezekből látjuk, hogy a nevelés egészen vallás-erkölcsi volt. Szigorúan meghagyja a törvény, hogy az ifjak az isteni tiszteletre eljárjanak, imádkozzanak, engedelmeskedjenek, mértékletesek, szerények és békések legyenek, tisztességesen szórakozzanak s kerüljék mindazt, a mi a jó erkölcsökbe és jó ízlésbe ütközik. Hajókat nem fodoríthatják, fejőket török módra nem nyírhatják, bokrétát, csapott kalapot, széles övet, katona köpenyt, s más, mint fekete vagy szegszínű tatár keztyűt nem viselhetnek. A közszellem ápolására és kifejlődésére nagy hatással volt, hogy az iskolai hivatalokat, minők a senior, bibliothecarius, contrascriba, oeconomns, coquus, explorator, lotor, vigil, janitor, dispensator, praebitor, provisor és apparitor tiszte, mind a tanulók viselték. Érdekes jelenség, hogy az ifjúság csupa hálából a városi polgárság iránt, a tűzoltás terhes és veszélyes feladatát is magára vállalta, s tudjuk, mily tevékenységet fejtett ki e téren a debreczeni diákság majdnem napjainkig. Harmadikúl Marczali Henrik 1. tag mutatta be még Domanovszky Sándornak a dubniczi krónika kéziratáról és kiadásairól írt dolgozatát, ') melyben a szerző különösen Mátyás Flórián kiadását (M. Floriarus : Fontes Domestici. Script. III.) teszi gondos vizsgálat és kritika tárgyává. Ε kiadásban szembetünőleg két irányzat küzd egymással : a kiadó javítani akarja az önkényes orthographiât, és az eredetinek sajátságait is meg akarja őrizni. Ez által igen sok következetlenségbe esik. De nagyobb baj, hogy sok szót hibásan olvasott, s néha épen jegyzetben említi mint más krónikák variansát, a mi a Dubniczi Krónikában is úgy áll. Még nagyobb hiba a tulajdonnevek orthographiájának megváltozaz értelemzavaró kihagyások, melyek néha egész mondatokra terjednek, és a más krónikákból való önkényes betoldások. Jegyzetei hiányosak, hibásak s a jelek különböző és nem pontos ') Ε dolgozat kivonata, mely szerzőjének a Dubniczi Krónikáról közlönyünkben épen most folyó kútfő-tanulmányát egészíti ki, az Akadémiai Értesítő egyik közelebbi számában fog megjelenni.