Századok – 1899

Történeti irodalom - Szádeczky Lajos: Székely Oklevéltár. VII. köt. Ism. Kelemen Lajos 362

363 TÖRTÉNETI IRODALOM. szei'smind a csíki viszonyok alapos ismeretére vall az a figyelmeztetés, mely a felügyelők szoros kötelességévé teszi, liogy mind magok vigyázzanak s mind alárendeltjeikkel vigyáztassanak arra, liogy »a szegénységet ne terheljék túl, ne húzzák, vonják.« Vegyék fel a felmerülő panaszokat. Legyenek méltányosak s a szegénység kárára ne alkudjanak meg. (1358.)x) Kevéssel utóbb — de még abban az évben — hasonló tapintattal rendelkezik a fő hadi biztosság a katonaság ellátása és a lakossággal szemben követendő magaviselete felől. Megtiltja a túlságos követelőzést, a telhetetlenkedést és kapzsiságot, melyek a természetben szolgáltatott takarmány és gabona beadásánál nyilvánultak. Mindez intézkedések szomorú tapasztalatok következményei voltak. Ugyanez a rendelet hangsúlyozza, hogy mennyi visszaélés történt. »Eddig.— írja — oly nagy szabadságok volt a vitézeknek, hogy a szegény paraszt embereket magok tulajdon szolgálatjára hajtották, az urak szolgálatjátúl elvonták, nyomorgatták, verték, és nem emberekhez illendő helyekbe tartották, míg mindeneket a vitézeknek kívánságok szerént meg nem teljesítettek és meg nem cselekedtek.« Kijelenti, hogy ezeknek és hasonlóknak, egyszóval »a szegénység szorongatásának már egyszer meg kell szűnni.« (1359.) Ο felsége is megtiltotta a tisztviselőknek, azok szolgáinak s a közkatonáknak az »ingyen élődéseket.« Ismét más rendeletben szabályozzák a katonák és szállásadóik viszonyát, az élelmezést, és kimondják, hogy a jobbágyoknak tilos a földesúr iránt való bosszúból katonának állani, a katonáknak pedig nem szabad a birtokosok helyein vadászni. A templomok, papok, mesterek és egyházi személyek házai, — valamint a régi nemesi udvarházak — mentesek a szállásolás terheitől, s végül meghagyják, hogy a katonák a lakosokkal kölcsönösen becsüljék egymást. (1360.) Ε három fő rendelet után kevéssel (1698. ápr. 18.) maga a gyulafej érvári országgyűlés hoz végzéseket a katonák ellátásáról (1364), s a főkormányszék is újólag bocsát ki utasításokat. (1369—70.) De mire ezek megjelennek, Gyergyó-székből jönnek a panaszok a katonák ellen. Itt folytatták a régit. Sadmaranczky — vagy mint az oklevél nevezi : Szamaráczki — kapitány 163 emberből álló kompániája tizenöt napig élődött ingyen. A másik tiszt 300 forintot vett fel Csik-széken, a harmadiknak és negyediknek 30—40 ökrét és béreseit tartották fizetés nélkül. A szék tehát méltányosan kívánhatta, hogy költségeit számítsák bele az adóba (1363), a melynek és a *) A zárjelezett számok az oklevelek sorszámát jelentik.