Századok – 1899

Történeti irodalom - Kérészy Zoltán: A magyar országgyűlések eredete és szervezetük fejlődése a rendi országgyűlések alakulásának kezdetéig. Ism. Ferdinandy Gejza 356

360 TÖRTÉHETI IRODALOM. tattak-e országgyűlések? és Károly absolutisticus irányú uralkodását magyarázva, azon eredményre jut, bogy ezen királyunk nem tartotta meg azon országgyűlést sem, melyet 1318 évi keresztelő szent János napjára hívott egybe, és így más országgyűlést annál kevésbbé tartott, hanem e helyett »auctoritate regia« a főpapokból és bárókból álló nagyobb királyi tanácscsal tanácskozva adta ki rendeleteit. De szerző annak, hogy a nemesség, jobban mondva a nemzet, eltűrte Károlytól, hogy az Arpád-kor végén már eléggé kifejlődött magyar alkotmányt semmibe sem vette, okait kifejteni meg sem kisérti. Pedig ha a főpapok 1338-ban a miatt a pápánál is panaszt tesznek, érdekes volna tudni azt, hogy miért nem talál az ő elégedetlenségük visszhangra az országban. Ε helyett azonban szerző ügy tünteti fel a kérdést, mintha Károly az 1290 évi XXXI. t. cz. azon rendelkezését, mely szerint évenként tömeges országgyűlés tartandó, megszegte volna (79. 1.), s nem veszi figyelembe, hogy annak megtartására magát az akkori felfogás szerint nem is érezhette kötelezve, mert III. Andrásnak decretumait meg nem erősítette.1) Az 1351 évi országgyűlést már valódinak tartja, de a valódi országgyűléseknek kezdetét csak Mária és Zsigmond uralkodása alatt keresi, ugyanazon okokat látva azok kifejlődésére itt, mint a nyugati országokban, s mintegy összefüggésben látva e kérdést a megyék követküldési intézményével s azzal, hogy 1397 óta a tárnoki városok is meghivatnak az országgyűlésre. Csakhogy a magyar országgyűléseknek rendszeressé válására nem a nyugati országok példája vagy az ott előforduló okok az indító rugók, hanem a belső zavarok, a gyakori dynastia-válságok és a nemzeti character, melynél fogva a közügyek iránt az érdeklődés mindig csak válságos időkben ébredt föl, mint az utolsó Árpádok, majd Mária, Zsigmond és a Jagellók alatt, míg a nagy királyok idejében elszunnyadott ; a városok megjelenése pedig csupán érdekes jelenség, de nagy jelentőséggel még a jelen században sem bírt, annál kevésbbé akkor. A VlII-ik fejezetben 19 lapon át az eddig tárgyalt kérdéseket összegezi, foglalkozva az országgyűlések elnevezései, alkatelemei, helye, ideje, tartama, hatásköre és tanácskozási rendjével 1405 előtt, mint a mióta szerinte azok szervezete megállapodott. Szerző itt országgyűlésnek tartja a királyi tanácsot is, ') V. ö. » Az arany bulla« czímű munkám 113, 130, 131 és különösen 142 lapjaival.