Századok – 1899
Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: A dubniczi krónika - II. közl. 342
348 DOMANOYSZKY SÁNDOR. fejezetben, mely ezen oklevél kivonatát adja, a XIV. és XV. fejezetek pedig kevés változtatással és kihagyással majdnem szószerinti átvételek az adománylevélből, melyre a XV. fejezetben hivatkozik is. Hogy mily forrásokból meríthetett Erzsébet nápolyi útjára vonatkozólag, már föntebb említettem. Mindenesetre igen föltűnő az a körülmény, hogy a XXV. fejezet után már sem nem hivatkozik oklevelekre, sem azok használata ki nem mutatható. A következőkben csak Tamás vitéz elbeszélését és saját emlékezéseit tekinthetjük forrásainak. Hitelességéről a másik, Nagy Lajos korabeli részszel való összehasonlításnál lesz még szó ; e helyen csak annyit akarok említeni, hogy daczára forrásai megbízhatóságának, gyakran nagyobb tévedéseket követ el, a személy és helynevek írásában pedig megbízhatatlan. Hogy a két változatból, melyik felel meg inkái)h az eredetinek, csak pontos összehasonlítás útján dönthető el. Természetesen itt nem lehet tekintetbe venni az orthographiai különbségeket, hogy a Dubniczi Krónikában solemnitas van solennitas helyett, dampnum e. h. damnum, violencia e. h. violentiax) stb., sem azon sajátságát, hogy eius helyett mindig suus-t használ, a miben különben csak a Budai Krónikát követi. A legfőbb eltérések a két fentartó közt, — a Dubniczi Krónikát nem lehet külön számítani, — hogy az I. fejezetben 2 ) a Budai és Dubniczi Krónika Károly halálát rövidebben említi, mint Thúróczi, -de viszont elmondja a Lajos koronázásánál jelenvolt főurak és főpapok neveit, a mi Thúróczinál hiányzik; hogy az V-ik és XlV-ik fejezetet mind a Budai, mind a Dubniczi Krónika elhagyja; hogy továbbá a VII-ik fejezetben szintén mindkét krónika kihagyja a »cuius preclaram filiam, dominum Elizabeth, nunc reginam, postea duxit matrimonialiter in consorlem«, az LV-ik fejezetben pedig a »sed postea eius consors Regina Elizabeth, ipsam dotavit XVI. eiusdem mensis die« és ugyanezen fejezet végén a »Fuit aidem homo compotentis proceritatis, oculis elatis, crinibus et barba crispis, sereno vultu, labiosus et aliquantuluvi in humeris curvus« passusokat. De e mellett vannak olyan helyek is, a hol a Budai és Dubniczi Krónikák bővebbek; így a XVII. fejezetben, melyből Thúróczinál hiányzanak az »et cum pauca 1) Az orthographiai sajátságokat összeállította Kurtz Sándor »De latinitate chronici Dubnicensis« cz. értekezésében, melynek csak az a nagy hibája, hogy mint nyelvészeti szempontból egységes művet tárgyalja a krónikát 2) A fejezetek számait Schwandtner Thúróozija után idézem.
