Századok – 1899

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Szamosközy magyar históriás éneke az 1610-iki Kendy-féle összeesküvésről - II. bef. közl. 310

iV338 SZAMOSKÖZ Y MAGYAR HISTÓRIÁS ÉNEKE 250. Fut immár Kendy urakkal az úton, Nincs arra gondja, hogy még harczot álljon, Inas és kocsis mind utánna vagyon, Az kit hol érnek, vagdalják szabadon. 251. Egy keresztútra érének azonban, Hol egy füves út megyen be Újvárban. Megállapodván láttat (így) hogy állana Az gyalogokkal urunk az hegyoldalban. 252. Azt mondja Kendy: ő maga ám amaz. Felele Kornis : bezzeg ő maga az. Kendy viszontag azt mondja : mit hallgatsz, Most kell ám koma ha tanácsot adhatsz. 253. Felele Kornis : én mégis így értem, Jer menjünk viszsza, kész ott az kegyelem, Igen kegyelmes ez az fejedelem, Hogy megkegyelmez, én bizonynyal hiszem. 254. Cancellarius monda : jaj nem merek, Bizony megölet koma, attól félek. Am ti lássátok az mit cselekesztek. Én bizony Szamos-Ujvár felé tartok. 255. Téríté lovát az ujvári útra, Vajdaságát ott hagyá az táborban, Kornisnak pegég lova elfárada, Karját is nyíllal meglövék futtában, 256. Sőt ő magát is Boldisárt megfogák, Fogva, mint rabot, őt urunkhoz hozák, Az bátyját Györgyöt ugyan ott levágák, Mert elevenen ők meg nem foghaták. 257. Több lovag gyalog mind széllyel eloszla, Senyey Pongrácz szalada Szakmárra, Sarmasági is vele társaságban, Többen is vadnak, kik részesek abban. 258. Mivel hogy Kornis Györgyöt mentegetik, Hogy híre nem volt ebben, azt reménlik, És hogy bűntelen halt meg, azt beszéllik, Egy néhány szóval erről írnunk illik. 259. Kornis Boldisár vala még útában, Cancellarius már pegég Újvárban,