Századok – 1899

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Bocskay István fölkelése - I. közl. 21

THÚRY JÓZSEF. ha értékesítjük a nálunk található, de eddig figyelmen kiviil hagyott amaz adatokat, melyek Bocskay fölkelésének előzményeire vonatkoznak; s ha végre szem előtt tartjuk a török politikáját, melyet Buda elfoglalása óta 1604-ig követett: ilyen módon megismerjük a dolognak kezdetét, azután a kezdetből jobban megértjük a későbbi fejleményeket s tisztábban látjuk Bocskavnak és a portának egymáshoz való viszonyát. * * * Midőn a nagy Szulejmán 1541-ben elfoglalta volt Budát, ugyanakkor Erdélyt és a tiszántúli részeled Szapolyai János fiának engedte át évi adó fejében s kötelezte magát arra, hogy a. gyermek királyt meg fogja védelmezni a kijelölt terület birtokában.1) Ettől fogva a kard jogán az országnak ezt a részét is sajátjának tartotta s éppen ezért a közte és I. Ferdinánd király között 1547-ben létre jött békekötés okmányában így czímezi magát: »Én, ki szultánok szultánja . . . Rumilinak és Anatolinak . . . Iflaknak, Bogdánnak, Budunnak és Erdei vilajetének • . . továbbá a kardunkkal elfoglalt több országnak padi sah ja és szultánja : szultán Szulejmán sah vagyok.« 2) Ennélfogva mihelyt megtudta, hogy Fráter György 1551-ben Ferdinánd király kezébe játszotta Erdélyt és a bánáti várakat, azonnal meghagyta az erdélyi rendeknek, hogy Izabellát és fiát helyezzék vissza a fejedelemségbe, a német hadakat pedig űzzék ki Erdélyből s egyszersmind hadsereget küldött be az országba a bánáti várak visszavételére.3) Később, 1554 április 7-én, Aleppóban kelt levelében ezt írja az erdélyieknek (Mahmud tolmács fordítása szerint): »Mandamus vobis omnibus, quod regi Stefano4) obediatis et ubicumque intromittatis, eum honorabiliter pro rege vestro obedienter accipiatis«.6) S ugyancsak ebben az évben beküldte a magyar származású Ferhád, a német születésű Mahmud tolmácsokat és Uruds csaust, hogy ezek Petrovics Péternek s a budai, temes') L. erre nézve az 1541. évi fethnámét (Török Történetírók I. köt. 395.), továbbá Ver ancsic8 összeg munkái I. 171., 198., 220. és Π. 66.; Forgách Ferencz históriája 1. lap; végre Brutus Μ. ΙΠ. köt. 168. lap. s) Török Történetírók XI. köt. 396—397. 3) Istvánfl (1724-i kiadás) 184—185.; Yerancsics I. 253.; Forgách F. 6., 7., 15; Brutus ΧΙΠ. könyv; a török írók közül Dselálzáde 256. és Kara Cselebizáde : Szulejmánnáme 156. 4) Köztudomású, hogy a törökök János-Zsigmondot mindig Istvánnak nevezik. 5) L. Hammernél : Geschichte des Osm. Beiches, Pest, 1828. Π Γ. köt. 332. lapon jegyzetben.