Századok – 1899

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Szamosközy magyar históriás éneke az 1610-iki Kendy-féle összeesküvésről - II. bef. közl. 310

iV324 SZAMOSKÖZ Y MAGYAR HISTÓRIÁS ÉNEKE 121. Kendy tagai igen hízelkednek. Hogy már urunknak jovára beszélnek, Mert az udvari néptől igen félnek, Látják, hogy attól semmit nem tehetnek. 122. Isten akará s urunk azt elhivé, Az katonákot széllyel mind elküldé, Az gyalogot is elől elereszté, Csak ötven kéketJ

) hagya maga mellé. 123. Ezeken kivűl csak bejáró ifjak, Az kik urunkkal s Imrefyvel vadnak. Ugy mintegy harminczketten ha maradtak. Az többi pegég széllyel eloszlottak. 124. Egyetértett itt Kendy az Istennel, Urunkat hatta hogy ily kevés néppel, De nem egy czéh-a nézett az Istennel, Júdás is így járt volt az kevés pénzzel. 125. Kendy Istvánnak mert ez volt tanácsa. Hogy így urunkat könnyebben eloltja, Isten pegéglen magát csudáitatja, Hogy kevés néppel őtet megtartotta. 126. Meg akarta ezt mindennek mutatni, Az fejedelmet hogy csak ő őrizi, Urát embernek nem szabad ítélni, Veszedelmére nem jó tanácskozni. 127. Immár eloszlott mind az udvar népe, Gyaloggal együtt urunk szép serege, Másnap indulni akar ő is Székre, Vele Imrefy mind fiával öszve. 128. Kis Ascanius mit jársz volt te is ott, Az te ügyed is immár miben forgott, Te véredre is Kendy szomjúhozott, De jó az Isten, téged is megtartott. 129. Szentelt vitéz mert Kendy lészen vala, Marokni véred ha kaphatja vala, Méltó lött volna írni chronikában, Hogy az Achilles Troillust megbírta. ') T. i. kék drabajitot, a testőr seregből.