Századok – 1899

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Mátyás király magyar diplomatái; Ifjabb Vitéz János 291

MÁTYÁS KIRÁLY MAGYAR DIPLOMATÁI. 297 és nyugtalan szellemű humanista ez időtájt (1477) nagy bajba keveredett »De incognitis vulgo« (a tömegek előtt ismeretlenekről) czímű munkája miatt, melyben különféle bölcsészeti és hittudományi problémákat fejtegetett. Nyomtatásban nem bocsátotta ugyan közre, de egyik kézirati példánya ellenségeinek kezeibe került, a kik a velenczei inquisitió előtt vádat emeltek, hogy eretnek tanokat hirdet. Galeotti ki ekkor a köztársaság területén tartózkodott, elfogatott, és hat hónapi fogságra ítéltetett, Börtönéből leveleivel fölkereste pártfogóit, Medici Lőrinczet és Mátyás királyt, kik 1478 elején kieszközölték, hogy a pápa őt Bómába idézte, a hol könyve újabb vizsgálat alá vétetett, és ő az eretnekség vádja alól fölmentetett.1) Ezen viszontagságait, jelezett munkájában elbeszélvén, hálásan kívánt megemlékezni Vitéz Jánosról, mint a kinek az elért eredményben nagy része volt. De háláját különös módon bizonyítá be. Mátyás királyt dicsőítő könyvében ifjabb Vitéz Jánosnak egy fejezetet szentel, mely fölé »bölcs cselekedet« czímet helyezett. Ebben elmondja, hogy a szálas, szép termetű főpap már ifjú korában megőszült ; kiváló jártassággal dicsekedett a kánoni jogban és a klasszikai irodalomban. Azután kiemeli, hogy ő (Galeotti) volt az, a ki egykori tanítványa és lakótársa részére a király kegyét megszerezte. Ugyanis, mikor a pápa ítélete szabadságát visszaadta, Mátyáshoz jött, és neki körülményesen elbeszélte üldöztetését, a római vizsgálat lefolyását és fölmentetését. Ezen alkalommal —• úgymond — ámbár tudta, hogy a király nem szívesen veszi, ha előtte Vitézről szólnak meleg szavakkal emelte ki, hogy a váradi prépost, a királyra való tekintettel, az ügy kedvező elintézése érdekében mindent megtett, a mi hatalmában állott. Ezek hallatára a király — folytatja Galeotti — mindjárt letette a gyűlöletet, a mit Vitéz iránt táplált ;2

) a Magyarországba visszatérőt nyájasan fogadta; biztosította, hogy soha sem fogja feledni, a mit az ő Galeottijának becsülete érdeké>) Ábel i. m. 266. "-) »Bex statim omne in Joannem odium deposuit.c