Századok – 1899

Történeti irodalom - Lévay József: Emléklapok Vajai báró Vay Miklós életéből. Ism. Váczy János 264

264 • TÖRTÉNETI IRODALOM. 264 nem Nagyváradon született (424), hanem Gyulán. Reményi nem volt Görgeinek segédtisztje (427), hanem csak tábori zenésze. Kossuth soha sem volt Konstantinápolyban (453). Ihász nem 62 évet élt, hanem 64-et, mint az a közlött születési és halálozási évek szániából is látható (454). Kossuth Vilma nem Milanóban halt meg (456), hanem Nerviben. Bokszeg neve tévesen van ismételten Bor szeg-nek írva (457), stb. Legyen szabad végre még három esetet felhoznunk bizonyítékúl arra, mily tájékozatlansággal készült az előttünk fekvő munka, s ezzel be is fejezzük a képeket kisérő szövegben előforduló hibák felsorolását. Ezek a következők : 1. Ez a könyv Ihászt ismételten isaszegi hősnek nevezi (454), holott mindenki, a ki csak a legfelületesebben foglalkozott is valaha szabadságliarczunk történetével, okvetetlen tudja, hogy Ihász Erdélyben, Bem alatt szolgált, s így nem lehetett jelen az isaszegi csatában. 2. Azt írja, hogy Asztalos a váczi csata hőse volt s ez a csata február 8-án folyt le (405), holott mindenki tudja, hogy ezen a napon Aradon mentette meg Asztalos hősies fellépése a magyar szabadság ügyét s hogy a váczi ütközet április 10-én volt, a hol Asztalos jelen sem volt. 3. Azt állítja, hogy a mi Leiningénünk, a mi későbbi vértanunk, látta el eleséggel 1848 évi deczemberben az aradi várban levő osztrákokat (136), nem tudván arról a czikkíró még itt semmit, hogy az osztrákoknak is volt egy Leiningenük a temesvári várban, s ezzel zavarta össze a mi Leiningenünket, pedig később közli az osztrák Leiningen arczképét is. Ha mind ezekhez hozzáteszszük még, hogy szabadságharczunk számos nevezetes episodja mellőzve van, akkor minden elfogulatlan biráló igazat fog nekünk adni azon már föntebb is tett megjegyzésünket illetőleg, hogy jobb lett volna szöveget nem adni a képekhez és nem igérni szabadságharczunknak minden oldalról teljes, eddig hiányos vagy homályos részében is összefüggő, egész, világos és elfogulatlan történetét, hogy a tett ígéret azután beváltatlan maradjon. Nem hallgathatjuk el e helyen azon óhajtásunknak nyilt kifejezését, hogy íróinktól is, kiadóinktól is több pietást várunk és követelünk szabadságharczunk történelme iránt. HEGYESI MÁRTON. Emléklapok Vajai báró Vay Miklós életéből. Lévay József bevezetésével. Budapest, 1899. 8-r. 527 1. Az újabb idők számos emlékiratai vagy naplójegyzetei között kiváló hely illeti meg azt a könyvet, amelyet Lévay József