Századok – 1899
Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: A dubniczi krónika - I. közl. 226
A DTJBNICZI KRÓNIKA. 239 számú úgynevezett Sambucus-codexe a XYI. századból, mely átveszi Kézai előszavát és bevezetését (Multifarie — pronior erat) s azután a Budai Krónika szövegével egyezve, Nagy Lajos trónralépéséig terjed. Rövidebb szövegezésű már a Pozsonyi krónika, melynek XV. századi papir kéziratát a pozsonyi káptalani könyvtár őrzi. Ez is átveszi Kézaitól, ha az előszót nem is, de legalább a bevezetést (Multifarie — pronior erat), s szintén a Bazarád elleni hadjáratig terjed. Végül ki kellett terjesztenem összehasonlításaimat Kézaira is, de itt nehezebb a következtetés. Kézai összes középkori codexei elpusztultak. Horányi*) még az Esterházyak kismartoni példánya után rendezte Kézai krónikáját sajtó alá, ma azonban csak egy másolatát bírjuk a budapesti egyetemi könyvtár Prayféle másolatainak XXIX. kötetében. Toldy e kéziratnak egy másik másolatát ismerte, de én ennek nem tudtam nyomára jutni.3 ) Ε részben tehát csak a Pray-féle másolatra és Horányi kiadására támaszkodhatunk, a mi azonban, különösen az utóbbinál, a legnagyobb elővigyázatot kívánja. Kissé kedvezőbben állunk a másik, Kósa-féle példánynyal; itt legalább két másolatunk van; az igaz, hogy azok is oly eltérők, annyira magukon viselik másolóik gyarlóságának bélyegét, hogy hajlandók volnánk feltételezni, hogy különböző példányok másolatai, ha nyomós belső argumentumok nem mondanának ennek ellent, A jobbik másolat a budapesti egyetemi könyvtár Hevenesi-féle másolatainak 70-ik kötetében van, a másikat pedig a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban fol. 1030 sz. alatt őrzik. Ezek után még egy codexről kell megemlékeznem, az úgynevezett Codex Vaticanus-ról, melyet állítólag a vatikáni könyvtárban 6526 szám alatt őriznek s melynek variánsait még Lucius adta ki.3) Ez a codex azonban már nincs a vatikáni könyvtárban, erre is már csak Lucius variánsaiból következtethetünk. A rokonság kérdése azonban oly szoros, elválaszthatatlan összefüggésben van egy más, igen fontos kérdéssel, a krónika részeinek megállapításával, hogy a kettőt együttesen kell tárgyalnunk, már csak a felesleges ismétlések elkerülése végett is. ') Bécsben és Budán, 1780. 2) Toldy szerint : nunc in bibliotheca Academiae Hungaricae couservatur, — de ott nem sikerült megtalálnom. Arra támaszkodom tehát, hogy ez a másolat a — quondam Batthyanianum —· a Batthyániaké lehetett, azonban a gyulafehérvári Batthyáni könyvtár régi katalógusa sem ismeri, és Varjú Elemér úr, a ki nem rég len járt, szintén nem talált semmi ilynemű kéziratot. 3) Inscriptiones Dalmaticae. Venetiis, 1673.
