Századok – 1899
Értekezések - FIÓK KÁROLY: Nulla dies sine linea. A Sabartoiasfaloi névről 9
10 DR. FIÓK KÁROLY. (lik, helyes megfejtését eldobta ő maga és a Thury magyarázatához egyszerűen hozzácsatlakozott, melyre már mi elmondtuk a magunk nézetét. Az utótagot az asfaloi-1 pedig Gyomlay méltatta és megpróbálta annak helyes jogosultságát kimutatni Konstantinos nyelvhasználatában. Az a módszer, melylyel Gyomlay ezt a megmutatást végezte, az egyes-egyedül elfogadható módszer annak vitatására, hogy az asfaloi szó lehet alakja az ad , αλι/ς (=biztos, állhatatos) melléknévnek. Más úton-módon ilyen állításba merészkedni nem lett volna szabad. Erre vonatkozott azon határozott hangú nyilatkozatom, hogy lia Peez tanulmányozta volna Konstantinosnál az ασφαλής és a többi melléknév alaktani használatát : nem vette volna az άσι/αλοι-t az da ,αλι'ις melléknév démotikus alakjának, vagy a mint kifejeztem magamat, nem irta volna meg sem első, sem második czikkét. Azt nem lebet semmiképen tagadásba vonni, hogy egy Írónak, kinek annyi műve maradt ránk, mint a nevezett császárnak, nyelvhasználata megállapításában első és mértékadó forrásul saját magának a műveit, stílusát, nem pedig korának és népének nyelvhasználatát kell megkérdeznünk. Kivált ott, a hol látjuk, hogy az író nyelvhasználata koráétól élesen elválik; kivált akkor, mikor látjuk, hogy az író maga nyújt nekünk arra nézve, liogy a kérdésben forgó szót ő milyen alakban használja, felvilágosítást, félre nem érthető útbaigazítást; és kivált akkor, mikor tudjuk, hogy egész értekezésünk eredményét tekintve, a körül fordul meg, hogy egy kifejezést alaktani vagy szótári tekintetben az uj görög vagy a klasszikus görög nyelv kincsei közé sorozunk-é. Ilyen szempontok tekintetbevételével tiszta meggyőződésből vetettem el a Sahartoiasfaloi-nak ugy ethnographiai, mint palaeographiai, sőt még görög nyelvi tekintetben is elfogadhatatlan, erőszakolt azon magyarázatát, melyre Peez tanított bennünket és adtam helyette az ugor nép nevének ugorból való megfejtését, mint én hiszem, tisztább, kifogásolhatatlanabb megfejtését. Ekkor szólt vitánkba a Pliilologiai Közlöny ez évi áprilisi számában dr. Gyomlay Gyula, kinek tudós czikkéből, a kérdés görög oldalát illetőleg, kivált az άα/αλοι szóra és a palaeographiára vonatkozó több oldalú tanúságot nyertünk, a melyek nagyon megérdemlik a kérdés tanulmányozóinak ügyeimét. Ε tanulságokat, legalább részben, Gyomlay engedelmével, mi, kik első helyen történeti és ethnographiai szempontból érdeklődünk a magyarok régi neve iránt, kik tehát a név megfejtését, ezt az »eredményt« tekintjük czélunknak, a czélhoz vezető utban pedig eltévedni nem akarunk, mi — mondom ;—