Századok – 1899

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Szamosközy magyar históriás éneke az 1610-iki Kendy-féle összeesküvésről - I. közl. 211

az 1610-iki kendy-féle összeesküvésről. A »História Báthory Gál)oré«-ban : Sok csudák közül halljatok egy csudát, Magyar nemzetnek nyughatatlanságát, Erdély országnak újobb változását, Vászon szobára kévánkozott sorsát. Az utolsó versszakok : Urunk hivei tudom, hogv nem bánják Ez kis krónikát, de jó szemmel látják, Kik pegég bánják, azok Kendit szánják, Isten ne mentse sorsától, kik várják. 213 A »Conspiratio Kendiana«-ban : Ex miris multis audite miram rem, Heu Hungáriáé gentis inquictem ! Transilvaniae novam motionem, Pertristem bella volentiuiu sortem. Haec scripta fideles non aegreferent, Sed breve chronicon libenter legent, Scio, qui contemnunt, Xendio favent, S'ortem ipsius capiant, qui fovent. Az összehasonlítás nem hagy fel kételyt az iránt, hogy a Szamosközy kézirati javításaival, az ő neve alatt immár kiadott »Conspiratio Kendiana« és az Apor-könyvtárban talált s alább közlött •'•História Báthory Gáboré« ikertestvérek, ugyanazon históriás éneknek kettős kidolgozása, azzal a lényeges különbséggel mindazáltal, hogy az egyik latin, a másik magyar nyelven van írva, versbe szedve, illetőleg egyik a másiknak fordítása. Lényeges eltérés a kettő között nincs: a sorok, versszakok, gondolatmenet, az értelem teljesen azonosak, úgy hogy a kettő — hogy xigy mondjam — teljesen fedi egymást, Már ez magában arra mutat, hogy mindkettőt ugyanaz az iró írta, szerzette. író és fordító alig tudna máskülönben ennyire megegyezni.1

) Vannak egyéb bizonyítékok is. A mi csekély eltérést találtam, az is a mellett bizonyít, hogy a magyar históriás éneket is az írta, a ki az eseményeket és a szereplők személyes életviszonyait jól ismerte2

) s a ki szem- és fültanuja volt az elbeszélt eseményeknek. Ez a magyar szövegben néhol jobban is kifejezést nyer, mint a latinban s a magyarban több helyütt beszél az író első személyben ott is, a hol a latinban harmadik személyben.3) ') A mi lényeges különbség van a versszakok számában, az bizonyára a másolás hibájából eredett. A latin 298 versszakból áll, a magyar 279-bó'l. A latinban a 83-ik versszak után 6 olyan következik, mely a magyarban nincs meg. Viszont a magyar 119-ik versszaka a latinban hiányzik; kettő megfordított sorrendben következik (a 148. és 185.) s végűi a magyarban (a 269. v. sz. ntán) 15 olyan versszak hiányzik, mely ά latinban megvan. 2) A latin versben (9. versszak) ez áll : Et Sigismundus Kornis gnarns rei. A magyarban ez ezzel a változattal olvasható : Kornis Sigmond is Papmezőn harmadik. 3) Pl. a 38-ik versszakban a latinban : Balthasar qnoque Kornis venit, ajunt, Quem tameu isthic perpauci viderunt. 15*