Századok – 1899

Értekezések - GÉRESI KÁLMÁN: Véghely Dezső emlékezete 195

véghely dezső emlékezete. 207 tréfát, valamint az oklevelek megmentésére vonatkozó tréfás kifejezéseket némelyek félreértették és nemcsak tréfának tekintették. A Történelmi Társulat vidéki kirándulásainak fénypontja az 1870-iki Hont megyei volt, a mely a zsélyi gr. Zichy-féle levéltárból a magyar történetírásnak az oly nagybecsű Zichy-Codexet adta. A Történelmi Társulat ezen nagyfontosságú okmánytár kiadását Nagy Imrére és Véghelyre bízta, harmadikúl Nagy Ivánt rendelvén melléjök. Már a következő évben 1871-ben megjelent az első kötet 592 oklevéllel, a melyek közül 254-et, tehát majdnem a felét Véghely adta. A négy első kötet szerkesztésében tevékeny részt vett, csak az 5-ik kötetnél vonult vissza, részint hivatalos elfoglaltsága, részint vidéki lakásának nehézségei miatt. De ki kell mondanom, hogy azon munka és fáradság, a melyet tisztán a Zichy-Codexben társulatunk érdekében kifejtett, ha semmi más érdeme nem volna is, teljes mértékben érdemessé teszi őt arra, hogy ez. órában emlékezetét megünnepeljük. VI. Több, nagyrészben lélektani oka van, hogy Véghely a 80-as évektől kezdve — a mint mindnyájan tudjuk — mind jobban félrevonult a történelmi munkásságtól. Nem érdektelenek ez okok, sőt szükségesek az ő élete igaz képének megismeréséhez^ Jobban szeretném, kedvesebben is hangzanék, ha azt mondhatnám, hogy történelmi munkásságának javában dőlt ki közülünk, munka közben; de nem igy volt. Az egyik lélektani oknak tartom mind jobban kifejlődött gyűjtési szenvedélyét. A tudomány lélektanában a gyűjtési szenvedély növekedése a tudományos termelés csökkenésével egyenes arányban van, és a mellett, hogy időt rabol, bizonyos különczködésre is vezet. Sinay Miklós gyűjtött, de az egy kis Syllogén kivül egyebet nem írt. Jankovics Miklós alig adott ki egy pár kis értekezést. Lugossytól néhány értekezésen kívül egyebet alig tudunk, mert idejének jó részét a folytonosjegyzetek és csonka régi magyar könyveinek fac-simileszerű kézirati kiegészítése vette igénybe. Annyira ment, hogy a csonka