Századok – 1899

Értekezések - GÉRESI KÁLMÁN: Véghely Dezső emlékezete 195

] 96 géresi kálmán. Az 1861-ben Rómer és Ráth szerkesztése mellett megindult Győri történelmi füzetek-nek Véghely azonnal munkatársa lett, még nem oklevelek, hanem a Nemzeti Muzeumban tett kutatásokról szóló apró közleményekkel. 1862-ben írja neki Ráth: »A 2-ik kötet 3-ik füzetében is akarnék öcsémtől valamit adni, de mivel nincs, hát Csináltam a neve alatt, következő czímmel : Erdélyi regesták, közli Véghely Dezső, s ehhez az utóbbi közlemény néhány regestáját fogom használni.« Egy 1864-iki levelében már ez van: »A te és Nagy Imre czikke nélkül füzetet kiadni nem akarnék, a szikla-szilárd triász neve hadd legyen mindig együtt és egymás mellett.« Csakugyan ők hárman képezték a dunántúli történetkedvelök társaságának magvát. Hómért és Thalyt is oda lehet számítani, de Rómert a régészet, Thalyt a Rákóczi-korszak kiemelték a dunántúli vármegyékből és általánosabb érdekű nagyobb történelmi alkotásokra hivták meg. És milyen örömmel rendezte Ráth az egész dunántúli localis történetírást. Egész gyönyörűséggel írja 1864-ben Véghelynek: »Knauzt Esztergom megyére megnyertem; Csapó Kálmán Fejér megyére kezet adott; Xantust Somogy megyére megkaptam.« 1866 nyarán pedig diadalmas hangon írja : » Thaly Csapóval, Sümeg, Szombathely, Kőszeg és Sopronig felszáguldoztak. Sok becsest találtak, kivált Thaly a gr. Erdődy család levéltárában; te Veszprémben; Sárbogárdon megtaláltad a Tinódi levéltárt; Páur a rákosi ásatásokra ügyel, Mommsen német tudós is kinn volt vele; Stachovics. Rémig benczés Mosony vármegye monographiáján dolgozik ; Ebenliöch Ferencz koronczói plébános oly kő- és bronzgyüjteményt szedett össze, hogy bármely nagy muzeumnak is díszére válna.« IV. De ez a Dunántúl valóban méltó is volt történelmi tekintetben is szülötteinek lelkesedésére és szűkebb hazaszeretetére. A magyar faj legrégibb culturalis területe, a hova szórták az első szent királytól kezdve királyaink az első magyar mívelődési alapításokat; Árpádkori királyaink lakóhelye és sirja, a legrégibb monostorok, püspökségek, káptalanok, konventek