Századok – 1899

Tárcza - Szilágyi Sándor: (Nekrolog) 164

TÁRCZA 167 Fájdalmunkban osztozik a Magyar Heraldikai társaság, és ez is kér egy szót, hogy búcsút mondhasson szeretett másodelnökének. A két társulat, melynek életed javát szentelted, testvérnek érezte magát mindenkor tudományos feladatai közösségében ; most egygyé lett a közös gyász, a közös veszteség érzetében. Míg éltél, osztoztunk szeretetedben, —· most együtt bánkódunk elvesztésed felett. Eredj nagy utadra kedves barátunk, vezérünk. Lelkünknek felét viszed magaddal sírodba. Ám némi kárpótlásul itt tartjuk magunknál szellemedet, a tudományszeretet, a kötelességtudás, az egyetértés, a kölcsönös szeretet szellemét, és ápolni fogjuk azt szivünkben mindenkor. Követni fogjuk a te példádat. Áldásos életednek legszebb emléke legyen e békés munkálkodás szelleme, melyet örökségül te hagytál reánk. Isten veled !« A kolozsvári tudomány-egyetem bölcsészeti kara jegyzőkönyvi kivonat alakjában küldte meg társulatunknak azt a szép beszédet, melyet a kar f. évi jan. 18-án tartott ülésében Schneller István kari dékán, Szilágyi Sándorról megemlékezőleg mondott. íme közöljük egész terjedelmében : »Mielőtt ülésünk napirendjére térnék, engedje meg a tisztelt gyűlés, hogy egyetemünk nagy halottjáról, karunk utján egyetemünk díszdoctoráról Szilágyi Sándorról emlékezzem meg, ki folyó hó 12-én 71 éves korában fejezte be a hazai tudományosság szempontjából ép oly ritka munkás, mint áldásos életpályáját. Ő is azon kiválasztottak egyike, kik, midőn úgy látszott, hogy hazánknak nincs immár története, ép hazánk történetében kerestek vigaszt, — de egyszersmind erűt is nemzetök feltámadására. S midőn ő maga e vigaszt és erőt nem is a rég eltemetett múltból, hanem csak az imént megvívott szabadságharcz alig felhantolt sírjaiból merítette, első rendű forrás alapján szive vérével írta meg e szabadságharcz történetét s akkor midőn az absolutismus s az élettel játszó statárium még a bátrakat is még a család szentélyében is elnémítá : ő a könyvpiaezon nyilvánosan dicsőité a nemzet e hőseit és martyrjait. S a nemzet ébredezett. Hogy az ébredező új életben a nemzet igaz geniusa legyen e feltámadó nemzet vezére : ez volt Szilágyink aggódó vágya. Visszavonult ezért is szelleme Erdély bérczei mögé s elmélyedett azon fejedelmi alakok életébe, kiknek gondolkozásában, állam szervező munkásságában legtisztábban nyilatkozott meg a nemzeti géniusz, ama géniusz, melynek lelkesítő és éltető ereje a nemzeti önállóság és függetlenség eszménye, s melynek védett szentélye : a gondolkozás, a vallás szabadságának eszméje. Ε nagy férfiak szellemét, e dicső kort állítá Szilágyi nemzete elé s szivébe, hogy e szellem erejében ébredjen nemzeti önállóságra és szellemi szabadságra. És ez ébresztő munkájában nem maradt magára. Test szerinti családja nem volt ngyan, de szellemének gyermekei hálával és szeretettel környezték. Bevezette őket munkássága műhelyébe s fölkereste őket is szellemi műhelyükben, ellátta őket szellemi fegyverekkel ; sem időt, sem munkát nem kiméit ; sok oldalú összeköttetéseit mind értékesíté, csakhogy szolgáljon nekik tudományos törekvésükben ; mert nem azt kérdezte, hogy ki irja, hanem irja azt bárki is : legyen méltó a mű nemzetéhez, emelje nemzete dicsőségét a cultur nemzetek sorában. A tudomány mellett ez érdeket szolgálta kezében a Tört. Társulat, valamint illusztrácziós történet irodalmi vállalatai. Ezért is irói nagy családnak lett szeretett atyjává s irodalmi nagy munkásságának szervező szellemévé.