Századok – 1899
Értekezések - NÉMETHY LAJOS: Zsigmond király és a német lovagrend. 1399–1409 134
1 44 ZSIGMOND KIRÁLY ÉS A NÉMET LOVAGREND. A szállítással Zsigmond királyhoz a nagymester Sayne grófot, a balgai parancsnokot bizta meg, a ki uti költségre 150 márkát kapott. Ez sz. Bálint napja előtti vasárnapon kelt útra Magyarország felé. A gróf még febr. hó 12-én ugyan e czélra 350 markát kapott, tehát egészben 500 markát. A kompthurnak kíséretében volt Baschov János (Hannes Rasschov), a nagymesternek szolgája. Ez 6 márkát kapott lóra és 2 márkát élelmezésre. Továbbá a mester lovász kocsisa. Ez új ruhát kapott, a melyhez a 7 rőfnyi szövet 7 fertályba (1/4 márk), a prém pedig 6 scotba került. Ugyanez időben Marienburgban jártak magyar követek is és pedig Zsigmond emberei. Az egyik a király udvari bolondja (pfyfer), a másik a heroldja. Ezek számára a kincstárnok már febr. hó 5-én 221 2 márkát adott ki. (4ö7. 1.) Ε két nagy értékű szarv még most is megvan és az esztergomi főegyházmegyei kincstárnak legbecsesebb tárgyai közé tartozik. Eddig abban a nézetben volt tudósaink némelyike, hogy e szarvakat a Zsigmond alapította magyar sárkánylovagrend csináltatta, tigyelembe vévén a rajtok levő sárkányokat ; de sajnos, a lieraldikus egyfejű sast az ezüst paizson figyelembe nem vették, pedig ez a németrendnek czimere, melyet a rend a lovagkereszt közepén viselt. Vannak e sason kivül még egyéb czimerek is a szarvakon, és pedig a Zsigmondot megillető német császári kétfejű fekete sas arany paizson, a cseh királyság duplafarkú ezüst oroszlánja vörös paizson. és az egyik szarvon még két czinier, melyek hihetőleg a szarvaknak különböző időbeli tulajdonosait jelzik.1) Werner ötvösre és Péter festőre vonatkozólag több feljegyzést találunk a kincstartó számadási könyvében. Az ötvös 1405-től fogva működik a rend szolgálatában. Ο magyar ezüst forintokat is dolgozott fel. Készített késnyeleket, ezüst kanalakat a convent számára, templomba való gyertyatartókat, melyeket megaranyozott, (342. 1.) Ezüst tálat. Megaranyozta a rigai érseknek szánt nagy serleget és még más kettőt, melye') Czobor Béla az »Egyházművészeti Lap«-ban 1882. 148 1. a két utóbbi czimer rajzát közli és azokat körülményesen ismerteti. Feltűnő körülmény az, hogy az egyik szarvnak azon érczövén, mely azt derekán átfogja és melylyel a szarv a szárhoz van erősítve, két czimer paizs van egymás fölött, ugy hogy az egyik a másikat teljesen elfödi. A felső czimerpaizshoz hasonló a talapzaton is fordul elő. Az elfödött czimerpaizsnak tárgya a hármas lovagláb. Ama paizsnak, melylyel az alsó elfödetik, tái-gya azonos egy diszes ezüst kelyhen levő paizs tárgyával, 'mely a nemzeti Múzeum tulajdona és melyet Czobor u. ο. II. 117. 1. írt le. Sajátságos, hogy a XV. századból való kelyhen e czimer paizs, ugy mint a szarvon, utólagosan van reá alkalmazva, Ami kétségtelenné teszi, hogy idővel a szarvak és a kehely egy tulajdonos birtokában voltak.
