Századok – 1899
Értekezések - THALY KÁLMÁN: A b. Orlay család történetéhez 108
A Β. ORLAY-CSALÁD TÖRTÉNETÉHEZ. 113 az özvegy után első sorban bizonyára ez említtetnék.1 ) De ilyenről egy szó sincs. Biztosra vehetjük tehát, hogy Miklós báró magtalanúl fogyott ki. Érdekes azonban, a mit ezen idézett mondatban a további családi viszonyokról olvasunk. Mert hitelesen értesülünk, hogy 1704 tavaszán már sem Vitéz Eerencz és neje Nádudvary Klára, sem Inczédy Mihály s hitvese Nádudvar y Anna nem voltak többé az élők sorában, és árva gyermekeiket s ezek birtokait, a gyermektelen Orlayné, mint hű nagynéne, vette gyámanyai gondjai s illetőleg kezelése alá. Vitéz-árva r Nadudvary Klárától csak két leányka maradott : Mária s Agnes, utóbb Mara Glergelyné ; Inczédy Mihálytól pedig egy tiú: a későbben bárói rangot nyert Sámuel. Ezeket nevelte föl báró Orlayné. A mi már a III-ik okmányt illeti : az Orlay Miklós bujdosó hadaitól néhai jó urok és vezérök halála után kapitányukká választott s a fejedelemhez megerősíttetése végett személyesen fölutazott »Barcsay, Gergely úrfi«. (1. Századok 1898. évf. 222—23. 1.) Barcsay Ákos fejedelem egyik testvéröcscsének, II. Bákóczi Eerencz egyik főhívének, erdélyi kormánytanácsosának és Eejór vármegyei főispánjának : az öreg Barcsay Mihálynak fia volt, s 1730-ban báróvá lőn. Most a fejedelem őt egyelőre udvaránál, atyja mellett marasztá. A kit helyette ideiglenes parancsnokává rendelt azon hadaknak : dévai Csáky András ezredes, — egykor Thököly belső udvari híve, pohárnoka vala, kit a bujdosó fejedelem csak az imént küldött haza Kis-Azsiából Nicomédiából Bákóczihoz, szolgálni. Egyike a legvitézebb s legtörhetetlenebb jellemű kurucz főtiszteknek, a kinek Déva vára 1706-iki példátlan kitartású védelmében kifejtett antik hősiessége fölött még a zordon Babutin cs. tábornagy is csodálatát fejezé ki és kalapot emelt. Valóban, ama sokat tűrt-szenvedett, derék vitéz bujdosó csapatnak méltóbb vezért nem adhatott volna a fejedelem, Orlay után! . . . Záradékúl álljon itt még egynehány apróbb pótlás a Századok idézett füzetében olvasható Orlay-Serényi-féle tanulmányunk régibb korbeli részleteihez. Az Or lié I. Miklós által Miksa királytól 1571-ben kiszerzett remek festésű czímerújító és bővítő levél (204. 1.) nemcsak magára Miklós úrra s leszármazóira, hanem az ő — egyébként tí. 1. magtalanúl elhalt — Imre nevű testvérére *) Sőt, ha első nejétől maradt volna is gyermeke : annak is föl kellene említve lenni itt, a sófalvi jószággal kapcsolatban. SZÁZADOK. 1899. II. FÜZET. 8
