Századok – 1898

Tárcza; Állandó rovatok - Vegyes közlések - 955

958 TÁltCZA. 1897-ben is a vármegye kellő bizonyítékokkal felszerelve volt képes határai helyreállítása iránt a lépéseket megtenni és igy az egylet történelmi irányban Ivánfi Ede nélkül is foglalkozott. De foglalkozott Iváníi Ede mint alelnök a történelemmel más irányban, mert az egylet okiratainak egy részét kivonatolta és a megye múltjára vonatkozó· történelmi adatokat szorgalmasan gyűjtötte, ezeket azonban féltett magán kincsként, őrizte, és csakis néhányszor volt szíves egyes kis adatokat, mint magát kifejezte, izlelőül felolvasni, az egyletnek tehát a gyűjtött adatok terjedelméről és értékéről fogalma nem lehetett és fogalma sem volt, hogy Ivánfi Ede a vármegye monographiájának megírásával foglalkozik, miről csakis akkor értesült, mikor munkáját a vármegyének már kiadásra felajánlotta volt. A vármegye köztörvényhatósági bizottsága a kiadás elvállalásához elvileg hozzájárult, de érdemleges határozat előtt tudni kívánta, hogy a mű kiadása minő anyagi áldozatot igényel, és azért alispánja az előfizetési felhívást kibocsátotta, nyomdákkal és kiadókkal érintkezésbe lépett s ekkor kiderült, hogy a mű kiadása az Ivánfi Ede által kikötött 3000 frt tiszteletdíjjal együtt legalább 20,000 frtba kerül, s igy egyelőre lehetetlen, mert az előfizetési felhívás csakis 800 frt aláírását eredményezte, mert a vármegyének ily czélra alap rendelkezésére nem áll, és mert ily czélra pótadó megszavazása nem remélhető, különben is a vármegyének a több ezer forint kiadással Major Pál által megírt monographiája több száz példányban most is rendelkezésre áll. Igy állott Ivánfi Ede minden megbízás nélkül megírt monographiájának ügye 1897. év végén, mikor az egylet választmánya a művet nem ismerve mellette állást még nem is foglalhatott és a mikor ó' az egylet választmányához következő hármas indítványát beterjesztette : 1-ször, hogy az egylet vagyona ezután az ő általa írt monographia kiadására fordíttassék : 2-szor, hogy az egylet elnöksége a törvényhatóságnál lépést tegyen, miszerint az előfizetők a mű kiadásáról a »Századok« utján értesüljenek ; 3-szor, hogy a mennyiben a fenti indítványai el nem fogadtatnának, az egylet oszlattassék fel, vagy cziméből a történelmi jelző hagyassák ki, —- kijelentvén azt is, hogy indítványai el nem fogadása esetére alelnöki állásáról lemond és az egyletből mint tag is kilép. Ezen indítvány önmaga jellemzi magát és határozottan az egylet megsemmisítésére irányzott merénylet volt, mert az indítvány elfogadása sem lendített volna Ivánfi Ede monographiája ügyén, miután tudnia kellett, hogy az egylet 950 frt törzsvagyonán kivül, melynek csak kamatait szabad felhasználni, csakis ezen kamat és 60—70 közt váltakozó rendes tagjainak évi 3 frt tagsági díjából kénytelen a működésével járó minden költséget fedezni, a vármegye közönsége pedig 1897. évtől évi ötszáz forintot csakis a tulajdonát képező muzeum gyarajsítására tartandó ásatásokra szavazott meg, és igy az indítvány elfogadása esetében nem egy, de több nemzedék kihalt volna előbb, mielőtt az egylet szabad rendelkezésére álló vagyonából a monographia kiadásához szükségelt 20,000 frtos alap létesülhetett volna ; de az indítvány elfogadása még azért sem lendített volna a monographia ügyén, mert ha az egylet összes rendelkezésére álló vagyonát a monographiára fordítja, az egyleti működés eo ipso megszűnt volna, és akkor egy rendes tag sem marad meg csak azért, hogy évenkint a monographiára 3 frtot fizethessen annak reménye nélkül, hogy azt valaha láthatná is. Ivánfi Ede azzal vádolja az egyletet, hogy a monographia kiadása ügyében átvette a megye szerepét és daczára annak mit sem szavazott meg a védnök vármegye nevében. Ezen állítás legszelídebben kifejezve