Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Honnecourt: Villard et les Cisterciens. Par C. Eulart á Biblithéque de l’école des Chartes 1895. folyamában. Ism. Kropf Lajos 942

TÖRTÉNETI IRODALOM. <>41 szerint azonban meglehet, hogy még ennél is későbbi korból való. ») Ez összes sommája annak, a mit Honecourt magyarhoni tartózkodásáról tudunk ;2) de sok iró, mint tudjuk, érzi azt az ellentállhatlan vonzalmat, melyet Langlois és Seignobos »le besoin irrésistible de combler les lacunes«-nek neveztek el és varázsa alatt minden áron eszelnek ki adatokat a hézagok kitöltésére, hol a rendes források elszikkadnak. Igy történt meg azután, hogy Quicherat és követői kieszelték azt, hogy Wilars de Honecourt 1244 és 1247 illetőleg 1250 közt időzött nálunk, Lassus pedig azt, hogy ő 1227 és 1251 közt a cambrai-i Notre-Dame egyház szentélyfejének (chevet) építésén vala elfoglalva, s hogy azután elment Magyarországba, el Kassára, hol 1250 körül a mai napig fönálló Szent-Erzsébet egyház tervezéséhez illetőleg építéséhez fogott s evvel »egyidejűleg talán« (concourant peut-être aussi) Marburg ban (!) is volt templom építéssel elfoglalva és azonfelül még a tatárdulás alkalmával megkárosult esztergomi székesegyház restauratiójára is akadt ideje. Ez még mai napság, gyorsvonatok segélyével is ügyesbajos munka volna s azért valószínűleg a földrajz e franczia íróknak nem az erős oldaluk. Nem is kell csodálkoznunk ezen Francziaországban, hol a Sorbonne két tanárja a már megnevezett MM. Langlois és Seignobos azt tanítják a történelmi tanfolyam hallgatóinak, hogy a földrajznak nincsen semmi köze a történet-tudományhoz. (L. egy tanulságos jegyzetet az ő Introduction aux études historiques 29. lapján. Paris, 1898). Esztergom legrégibb szentegyházának némi részleteit megőrizte számunkra egy gondos arkhéolog, de magából az épületből kő kövön nem maradt, mert Barkóczy prímás még 1763-ban kezdette meg a rombolás és pusztítás munkáját és ezt végképen utóda a primási trónon, liudnay 1823-ban fejezte be, midőn csákánnyal és puskaporral forgattatta föl vandáljaival a venerabilis alkotmánynak még alapjait is, mert ez útjában állott annak a barbár kinézésű kaszárnya-stylű két épületsornak, melyet az ősi templom helyébe építtetett kanonoki lakoknak. A mi keveset ismerünk az elpusztult épületből, abból J) A III. táblán egy pánczélos vitéz képe mellé egy későbbi kéz ezt irta : »De Honnecort cil qui fut en Hongrie.« (H. az ki Magyarországon járt). Henszlmann e jegyzetet XV. századbeli kéz írásának tulajdonítja. a) Marczali, Magyarország legújabb történetében azt állítja, hogy Wilars de Honecourtnak rajzkönyvében »számos (igy !) hivatkozás történik magyarországi tartózkodására és itt szerzett tapasztalataira« (636. 1.) Jó volna ezeket publikálni, mert más iró nem ismeri azokat. A kalocsai templom föliratát sem ismeri a külföldi irodalom, ámbár Marczali szerint állítólag ez is föntartotta Wilars de Honecourt emlékét. (638. 1.)