Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - VII. és bef. közl. 909

!)1<) KOLLÁNYI FERENCZ. te is szerzetestársaidat, hogy imádkozzanak a szegény szerencsétlenért s könyörögjenek örök boldogságáért.1) A rend tagjait átható ezen kölcsönös szeretet, amely nem annyira a személyes rokonszenvből fakadt, mint inkább az Isten iránt való forró szeretetből eredt, csak az indulat hevében szenvedett itt-ott nagyobb sérelmet. Hanem aki elhagyta magát igy a harag által ragadtatni, az azután meg is bűnhődött hevességeért. Ha valamelyik szerzetes fenyegető szavakkal illette társát, a tartományfőnök vagy kusztosz egy hónapra megtiltotta neki a csuklya viselését ; ha pedig kezet emelt rá, vagy kezébe kapott valamit, hogy azzal megüsse, három hónapon keresztül nem volt szabad csuklyáját viselnie. Aki szerzetestársát megütötte, egy éven át szenvedte a fentebbi büntetést, ha az ütés nem volt valami erős. Ellenkező esetben, vagy ha az ütéshez követ vagy más ily tárgyat használt, vagy pedig kését vette elő, az okozott sérülés nagyságához mérten, rövidebb vagy hosszabb ideig tartó börtönbüntetéssel sújtatott. Aki akár szerzetestársát, akár pedig valamely világi egyént súlyosan megsebesített, vagy megcsonkított, vagy megölt, örökös börtönnel büntettetett. Szintúgy az is, aki ilyesmiben közreműködött. Sőt még ezen felül hetenkint négyszer még kenyéren és vizén is böjtölt és egyik szerzetestársa által megostoroztatott. Aki valamelyik előljáró ellen összeesküvést forralt, vagy lázadást szított, három napi börtönt kapott és a tartományfőnök által más kusztódiába helyeztetett át. Az olyan szerzetes, aki azzal fenyegetődzött, hogy kilép a tartományból, ha elöljárói őt más kusztódiába küldik, megfosztotta magát annak a lehetőségétől, hogy valamely hivatalt bízzanak reá. Ha pedig erre amúgy sem lett volna alkalmas, megkorbácsolták és kizárták a társak közösségéből. Aki valamelyik kolostor lakóinak gyalázása által szerzetestársai közül valakit arra akart rá venni, hogy kiváljék a tartomány kötelékéből, a kusztosz ítélete szerint való börtönbüntetéssel sújtatott. Még az sem kerülte el a büntetést, aki szerzetestársát vagy akár valamelyik világit, gyalázó szavakkal illette; az ilyen az ebédlőben a földön ülve költötte el a kenyeret és vizet, a mit a rendes ebéd helyett kapott, és lia még ez sem használt, néhány korbácsütéssel súlyosbították büntetését. ') Levelezőkönyv 17.