Századok – 1898

Értekezések - SZEREMLEI SAMU: Attila székhelye H.-M.-Vásárhely határában volt 884

•ATILLA SZÉKHELYE H.-M.-VÁSÁRHELY HATÁRÁBAN VOLT. 907 rához közel is létezett,1

) miért is első sorban azt kellene eldönteni, hogy a szóhagyomány melyik Zelemérre vonatkozhatik? Dombegyházáratl szintén ilyenformáu állunk, a mennyiben ezt a helységet a Tatársáncztól mindössze is 35—-40 km. távolság választja el, tehát a dombegyházi sír is Vásárhelyszékhelyre utal, annyival inkább, mert- Jornandes elbeszéléséből az tűnik ki, hogy Atillát azon a tájon temették el, hol székhelye volt.2

) Jornandes pedig, mint fentebb előadtuk, ez ügyben elég jó tanú, nem olyan mint a másfélezer évre visszamenő szóbeli hagyomány, melynek magam részéről történelmi kérdésekben legkisebb hitelt sem adok. A megfelelő régiségleletek, ha tapintatosan, szakszerűen és szorgalmasan keressük, vagy e nélkül is a véletlen útján, idővel teljes világot vethetnek a vitatott kérdésre. Ehhez lehet reménységünk. Mert városunk határa rendkívül gazdag aranyleletekben, melyek részint emberi csontok mellett, részint önállóan, vagy más tárgyakkal együttesen kerültek elő a földből, a mely leletek pedig régészek állítása szerint fejedelmi személyekre mutatnak. így állván a dolog, az a vélelem állítható fel, hogy határunkban a vizek és föld bősége, utóbbiaknak kiváló termékenysége s egyéb, a nomád népek előtt igen becses tulajdonságai, alkalmas vizi és (nyárban) szárazföldi összeköttetései miatt már az ősidőben ily egyének székeltek s mivel a barbár népek rendszerint elődeik helyére szerettek telepedni, sőt a hódítók czélszerüségből és dicsvágyból rendszerint a legyőzött királyok székhelyeit foglalták el, így tették át ide lakásukat később is időről-időre a különböző nemzetbeli törzsfőnökök ós királyok s végül az avar khánok; mígnem ezek ") V. ö. Csánki, Magy. orsz. tört. földrajza I. 684., 687. 1. A Zeleméri család pedig nem a szabolcsmegyei Zeleinértől neveztetett, mint Révész állítja, hanem a csongrádmegyeitől, mert a birtoktest (Ellés, Mánya. Zelemér, Bökény, Tőke, Körtvélyes, Sód, Docz, Szer, Pétermonostora és Anyásszeg), mely a családé volt s melynek egy része (Sod és Körtvélyes) épen Vásárhely határába esik, Csongrádmegyében feküdt. 2) Jornandes, De rebus Get. XLIX. — Igy értelmezi ezt Bél Mátyás is (Adpar. 146), azzal a különbséggel, hogy a székhelyet ő Jászberénybe viszi s a sírt is valahol a »jászberényi mezőkön« keresi, de utána veti fejtegetéseinek, hogy azt »a dolog bizonytalan levén, meghatározni épenséggel nem lehet«; — amiben teljesen egyetérthetünk vele, miután Jornandes azt mondja, hogy a hunok titkon ásatták el a rettenetes király koporsóját s a közreműködő szolgákat, hogy a helyet el ne árulhassák, nyomban leölték. De ha keresni kellene e sírt, nem lehetne jobb helyen keresni, mint a határunk északi részét hasító vagy érintő erek medrében, vagy ezek partjain, minők a Száraz-ér, Aranyad-ér, Fejértó vagy Kakasszék-Kutvölgy-ér, mint a mely helyeken a népvándorláskori régiségleletek különben sem tartoznak a ritkaságok közé.