Századok – 1898
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Mátyás király magyar diplomatái - VI. 865
874 FRAKNÓI VILMOS. Szántai Mihályt, a ki azonban nem tért velők vissza, hanem Rómában maradt. 1471 február 12-ikén ott kötelező iratot állít ki azon díjakról, melyek egy egri egyházmegyei plébánia javára kibocsátott pápai bulláért fizetendők voltak. Ebben özvegy Hunyadi Jánosné káplánjának czímezi magát.1 ) Az 1474-ik évben Mohorai Miklóssal másodízben,2 ) és alighogy hazaérkezett, az 1475-ik év első napjaiban harmadízben küldetett Rómába. Ezen utóbbi alkalommal az ott időző királyi követeknek : Vetési Albert veszprémi püspöknek és Thúz János slavóniai bánnak vitt »bizonyos utasításokat és czikkelyeket«.3 ) Ezen év végén Nápolyban járt, kétségkívül Beatrix Magyarországba jövetelének ügyében. Innen visszatérve, az 1476-ik év elején Rómában, Mátyás megbízásából, bizonyos »előterjesztéseket tett«, mire azonnal folytatni akarta útját hazafelé. A pápa visszatartotta, hogy az ő követével, ki a király részére segélypénzeket volt viendő, együtt utazzék, s abban a kitüntetésben részesítette őt, hogy kamarásai sorába vette föl.4) Camisati rieti püspökkel april havában indúlt el. A következő hónapot Velenczében töltötték. Június végén érkeztek Budára.5 ) Rövid ideig pihenhetett csak hazájában. Az ősz elején, nagylaki Jaksics István, Ráczországból bevándorolt és Mátyás királytól dús adományokkal elhalmozott főúr6 ) kíséretében. Velenczébe és Rómába küldetett, a törökök ellen pénzsegítség kieszközlése végett. A dogénak négy török foglyot szolgáltattak át ajándékul. A tárgyalások folyamán Jaksics kijelentette, hogy azon esetre, lia a signória százezer aranyat ajánlana föl, Mátyás kétszáz-') Pauli IV. Annatarum lib. VII. fol. 82. «) L. Mohorai életrajzát. 3) Mátyás király 1475 január 9-ikén értesíti erről Vetésit. M. L. II. 372.' 4) A pápa őt kamarásának czímezi Mátyás királyhoz irt dátumnclküli levelében, melyben értesiti, hogy visszatartotta udvaránál. Monumenta Vaticana. VI. 99. (Tévesen 1475-re téve.) 5) Utjukról több adatot tartalmaz Camisari számadási könyve. A római állami levéltárban. ·) Borovszky. Csanádmegye története. I. 124.