Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - VI. közl. 814

TÖRTÉNETI IRODAI,OK'. 8 2 Γ, megvédeni nem lehet. Hunfalvy Pálnak ez a. fontos körülmény elkerülte figyelmét, de azért Thűry még is jobban tette volna, ha őt ggenge historikus-wdk nem nyilatkoztatja s nem jegyzi meg, hogy ilven s ehhez hasonló tévedései daczára némelyek nagy tekintélynek tartják.1) Igen sokan vagyunk, a kik ezen némelyek-hez tartozunk. Teljesen igaza volt egyik felejthetlen emlékű barátomnak, mikor Bessarion bibornok életéről s koráról írt nagy műve jeligéjeűl e szavakat írta: »Irrthünier in den Resultaten sind nicht zu vermeiden. Sind die Arbeitsgrundsätze die richtigen, dann bringen auch die factischen Irrthünier der Forschung keinen wahren Schaden.« És még egy megjegyzésem van: hazánkban a tekintély kultusát gondosan ápolnunk kell s ne azt nézzük, hogy mások hogv tesznek. A különlenyomat 13-dik lapján székely birtokban szerző szerint »az egyetlen örökös a község (communitas) volt.« Ez nem éppen igy van, mert a mint Verbőczi nyilván mondja : qui (Siculi) per tribus et generations, atque lineas generationum (antiquorum more) haereditates et officia inter sexe patiuntur, et diridunt ; magyarul« az örökségekben és tisztségekben egymás közt (a régi szokás alapján) törzsek, nemzetségek és nemzetségi ágak szerint részesednek és osztozkodunk.« Alább a 3. $-ban ezeket olvassuk : haereditatesque, convictns, et sententiatns non amittit. sed ad haeredes, fratresqiie ejus dérivantur: magyarul »Az elmarasztalt és elitélt örökségét el nem veszti, hanem az örököseire és atyafiaira száll«.2) Ugyanezt bizonyítja a többi közt egy székely örökségi lier 1535—1538-ban, megjelent a »Századok« 1875-dik évfolyama 9-dik füzetében.3) Hunfalvy a székel-i (székely) elnevezésnek »határőr« jelentést tulajdonit, a mely állítással szemben Thűry igen helyesen jegyzi meg, hogy a székéig névnek ilyen értelme most sincs, de solía se is volt, mert a custodes confiniorum jelenleg is »határőrek«-nek neveztetnek, s a régi okiratokban ós magyar nyelvemlékekben szintén e/w-knek neveztettek, illet, ör-i-knek latin plurális raggal. Igy olvassuk ezt magának Szent Lászlónak decretumaihíin »Custodes confiniorum. qui vulgo Ewri voeantur«, stb., pedig, mint fennebb látók, Hunfalvy szerint >) A 13. l. ') L. Verbőczi. Decret. Tripart. III. rész. 4. czimét dr. Kolosvári Sándor és dr. Óvári Kelemen kiadásában, melyet dr. Markus Dezső magyarázó jegyzetekkel kixér (»Magyar Törvénytár,« Budapest, 1897). 3i Β. Szabó Károly »A régi székelység« (Kolozsvár, 1890), a 49.