Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - VI. közl. 814

TÖRTÉNETI IRODALOM. ï Λ. székelyek eredete« irta Tliúry József. Különlenyomat az »Erdélyi Múzeum« 1898, XV. kötetéből (Kolozsvár.'1898). Thúry József eddig megjelent minden művében, tekintet nélkül azok terjedelmére, mert hiszen a kiterjedéssel a mértan foglalkozik s nem az irodalomtörténet, megkapjuk azt a három főkelléket, mely az írói művet jelesnek minősíti, u. m. a becses anyagot, az anyag kitűnő feldolgozását s a szép és tősgyökeres nyelvezetet. Ez a három kellék megvan ép úgy kisebb értekezéseiben, mint terjedelmesebb tanulmányaiban, — eredeti műveiben s fordításaiban egyaránt. »A székelyek eredete« cz. értekezést Thúry József az »Erdélyi Múzeum« 1898. évf. XV. kötetében tette közzé s abból az ill. szerkesztőség különlenyomatot vétetett (Kolozsvárt, .1898). A különlenyomat nyolczadrót ívalakú s 78 lapra terjed. Az értekezés négy részre oszlik s az olvasó a négy rész végéhez érvén, úgy érzi magát, mint a turista valamely magas hegy ormán, a honnan igen széles látkör nyílik, de a turista felett azon nagy előnyben van, hogy mig utóbbi előtt a látkép elég gyakran ködbe borúi, vagy legalább a körvonalok határozatlanok, addig Thúry olvasója előtt a négy rész végén egy tiszta látkör nyílik meg s ép ez a jótékony világosság az, mi Thúry műveinek egyik főérdeme. Szerző műve első részében a székelyek eredetét illetőleg nagyérdemű Hunfalvy Pállal vitázik, a ki tudvalevőleg a székelyeket oly magyarországi magyaroknak tartotta, kiket Szent László király és utódai telepítettek ki Erdély keleti részébe határőrökül a XII. század folyamán. »Ezt — szerinte — a követ kező három tény igazolja : 1. Szent László kora előtt nincs említés a történelemben erdélyi székelyekről, még Szent Istvánnak és Szent Lászlónak a besenyőkkel s kánokkal vívott harczai elbeszélésében sem; de 1213-tól fogva már emlegetik •őket az oklevelek ; 2. a székelyek nyelve azonos a magyar-