Századok – 1898

Értekezések - BERZEVICZY EGYED: Berzeviczy Márton erdélyi kanczellár 782

802 s BERZEVICZY EGYED. Az iránta nyilvánult közelösmerés érdekes emlékét képezi azon érem, mely épen a most említett 1585. évben veretett tiszteletére, bizonyára megörökítéséül bokros érdemeinek, melyeket ez időtájbani nyilvános működésének valamely kiválóbb s talán közlelkesedést keltett eredményével gyarapíthatott. Az érem előlapján nevét, 47 éves korát s bárói rangját olvassuk, s láthatjuk nemes szabású szellenidus arczát, melyen egy komoly és szelíd lélek vonzó kifejezése ül. Vértezetének, mentéjének gazdag részletei s a nyakáról lecsüngő ékes láncz megfelelőleg jelzik magas állását. Bizonyára élte fényszakának tekinthetjük ezen 1585. évet, mely — sajnos utolsó volt azon dicső korszakban, melyet Báthory uralkodása hozott a lengyel nemzetnek. A következő 1586. évben elragadta a halál a nagy királyt, s végét szabta nagyratörő terveinek, melyeknek sikerülte talán első fejlődésében töri meg a muszka birodalmat, s hosszú, talán a jelen korba is átöröklendett önállóságot biztosít hazánk egyik védfalának, Lengyelországnak. Báthory halálával megszakadt Berzeviczy Márton erdélyi kanczellársága is, s a súlyos veszteség, mely őt nagy védnökének elköltözésével érte, egy másik, honfi szivének- nem kevésbbé fájó veszteséggel is járt, t. i. magyarországi tevékenységének s összeköttetéseinek megszűntével. Berzeviczy Márton ezentúl már csak mint lengyel főúr folytathatta tevékenységét, s e részben ismét tágabb teret talált az osieki vár kapitányság elnyerése által, melyet a következő évek valamelyikében már., az új király, Zsigmond, adományozott neki, s ugyancsak ezen király adott 1588. évi november 5-én megerősítést az Albert Frigyes, illetőleg György Frigyes brandenburgi őrgrófok által adományozott leistenaui birtokra; az erre vonatkozó diplomában aranysarkantyús vitéznek, stargardi és osieki várnagynak czimeztetik.1) Ősiek várából az 1592. és 1594. évek folyamán Bálint fivére fiaihoz, Berzeviczy Miklóshoz és Jeremiáshoz intézett levelei, azt bizonyítják, hogy ezen évek alatt ama várban tartotta lakását; bizonyára javai is voltak annak közelében, így különösen Moszcek, melyről még alább teendek említést. ' Ezen levelekben hőn nyilatkozik Berzeviczy Márton ragasz-Cardinalis Bathoreus 11 Julii 1593. arctae amicitiae ergo dedit donavitque Helspergee. Nec maetas nec tempóra pono. Andreas Cardinalis Bathoreus m. p.« A könyv czíme : »Theätrum terrae Sanctae et biblicarum Historiarum cum tabulis geograpbicis cere expressis. Auetore Chrystiano Adrichomio Delpho. Coloniae Agrippinae 1590.« ') Egykorú másolat a K.-Lomniczi levéltárban.