Századok – 1898

Értekezések - BERZEVICZY EGYED: Berzeviczy Márton erdélyi kanczellár 782

berzeviczy márton erdélyi kanczellár, 787 Berzeviczy Márton a császár kíséretében volt ezen egész utazás alatt mint szemtanúja azon világtörténeti jelentőségű eseményeknek s jeleneteknek, melyek azzal összekötve voltak, bő alkalma volt tehát beavattatást nyerni az európai politikai s diplomacziai vonatkozások szövevényeibe, érintkezni az azokat befolyásoló fejedelmi s államférfiúi egyéniségekkel, e mellett közvetlen betekintést nyerni a császári ház magán életébe s megösmerkedni Ferdinand császár uralkodói nagy tulajdonaival, ritka családi erényeivel s lelkületének magasztos tisztaságával, mely benyomásairól a dicsőítésére irt enilékbeszédben oly bensőséggel s méltó elragadtatással nyilatkozik.2) A németbirodalombani utazás befejeztével ismét a magyarországi ügyek léptek előtérbe, s Ferdinand császár-király rég táplált szándékának megfelelőleg 1563. szeptember 8-án megtörtént Miksának, mint megválasztott magyar királynak koronáztatása Pozsonyban, melyhez a császári udvar is leérkezett. Jelen volt a császár kíséretében Berzeviczy Márton is, s bizonyára ez alkalommal avattatott fel arany sarkantyús vitézzé .Miksa király által, kinek udvartartásához volt ezentúl állandóan tartozandó. Miksa király ugyanis még ugyanaz év november 4-én meghittebb környezetéhez csatolta Berzeviczy Mártont, midőn őt az austriai ház iránti teljes hűsége és buzgó szolgálatkészünnepélyt, mely András napkor történt a főtemplomban, s melynél a királyné (Miksa neje) s gyermekeik is jelen voltak. Felemlíti a fényes török követség megérkezését is a választást megelőző napon, s annak vezetője, Ibrahim Strochenius lengyel születésű pasa nelieztelését, a miért délben érkezve a város falaihoz, esak esti 9 órakor nyert bebocsáttatást, — ünnepélyes fogadtatását a császár által a következő napon s ez alkalommali elkápráztatását a fényes látványtól s kiengesztelődését stb. Érdekesen ír a császár tartózkodásáról Insbrukban, egészsége gyengüléséről, felemlíti, hogy lóra többé nem ült, de a vadászattal még foglalkozott, s a leányaival s unokáival való derült beszélgetésekben keresett üdülést és szórakozást. Mindamellett egészsége hanyatlása szembetűnő volt. Megemlíti, hogy a császár veje, Vilmos mantuai berezeg nejével, s ennek nővére a bajor berezegné szintén Insbrukban időztek a császárnál, valamint udvarolt nála Károly lotharingiai bibornok is. Leirja a császár érzékeny búcsúját leányaitól, s ezek bánatát s balsejtelmeit, midőn a császárt a kerteken át az Inn folyóig kisérvén, tőle elbúcsúztak, s azon szomorú benyomást, melyet e jelenet annak szemlélőire tett »nobis spectantibus. « — Az Inn folyó partján fekvő Wassemburg városkában találkozott a császár a bajor- és a württembergi fejedelmekkel, kik a császárt üdvözlendők oda siettek s déltől estig a kikötőben vártak reá. Heted napra Bécsbe érkeztek, miután 3 mértföldnyire a várostól találkoztak Miksa királylyal, ki kissebb kísérettel jött édes atyja elébe s öt nagy örömnyilvánításokkal fogadta. 50*