Századok – 1898

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Mátyás király magyar diplomatái - V. 769

780 fraknói vilmos. a lázadó Frangepán János gróf megfenyitésére küldetvén, a köztársaság dalmátiai helytartóját fenyegető kifejezésekkel hívta föl, hogy vállalatával hagyjon föl. A király — úgymond — fölteszi, hogy a signória tudta nélkül követte el a helytartó ezt a méltatlanságot; mindazáltal magyarázatot kér, egyúttal fölhatalmazást is, hogy Magyar Balázs a köztársaság területén élelmiszereket vásárolhasson serege számára. A dogé, márczius végén adott válaszában, nagy bőbeszédűséggel szólott arról a szeretetről, a mit a magyar király iránt táplál, és arról a hő óhajtásról, hogy a köztük fönnálló jó viszony meg ne zavartassék. Azután a dalmátiai helytartó leveléről ügy nyilatkozott, hogy udvarias hangon Van szerkesztve, és arra szorítkozik, hogy a köztársaság jogait Veglia szigetére föntartsa. Végül közölte, hogy ezen jogok igazolása végett közelebb követet küld a királyhoz.1

) Ezen küldetéséből visszatérve, Möhorai nyolcz esztendőn át (a mely idő alatt a váczi káptalanban a préposti méltóságra emeltetett)2

) nem távozott Magyarországból. Az 1487-ik év folyamán Ancona városa, mely a szentszék fönliatósága alatt állott, de YIEE. Incze pápa kormányával elégedetlen volt, és kereskedelmi érdekeiben a velenczei köztársaságtól sokféle sérelmeket szenvedett, Mátyás védnöksége alá helyezte magát. Az eziránt folyt tárgyalásokban a király Mohorai Miklós szolgálatait vette igénybe, a ki több ízben fordúlt meg Anconában.3

) Ο vitte meg oda 1488 elején a királyi kiváltságlevelet, melynek erejénél fogva az anconai tanács lovagi, nemesi és grófi rangot adományozhatott, továbbá a királyi pecsétet, melyet okleveleiben használhatott és a királyi zászlót, melyet Magyarország védnöksége jeléül, tanácsházára kitűzhetett. A város lakói mindezt — mint a tanács levelében olva:') Diplom. Emlékek. Π. 420.. s) Ancona város tanácsa 1488 márczius 21-ikén Mátyáshoz irt levelében irja, hogy visszajött (rediit) követe, Miklós kanonok ; ami természetesen föltételezi, hogy már korábban is járt ott. Makuscev : Monumenta Nlavorum meridionalium. 149. 8) Prépostnak czímeztetik az alább idézendő anconai levélben.