Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743

748 történeti irodalom. tória. A »gróf úr« kamcsatkai zendülésével foglalkozott több orosz író, mint pl. Berg, Szolovjev, Szgibnev, Kovalevszkij, Pobjedonoszev, és mások; de azt, bogy tulajdonképen miért került el ő Kamcsatkába, azt eddig hiteles forrásból még uem tudjuk. Móricz gróf megbízható életrajzát, úgy látszik, nem is fogjuk birni mindaddig, míg valaki meg nem irja azt az ő Élet-iratai-nak teljes mellőzésével. Kiegészítésül a dr. Jankó János közölte Benyowszky irodalomhoz Bilbassof tanár emiitett munkája után még fölemlíthetem azt, hogy az említett Emlékiratok nyomán egy életrajz még Párisban is jelent meg 1821-ben »Exil et captivité du comte de Benyowski« czím alatt »rédigés et mis en ordre par Mr. Paul de P «a »Histoire des prisonniers célèbres«-ben a »gróf« arczképével; 'a »Mémoires de Monsieur de Benyowski« nyomán ugyan, de »purgés de placages qui les déparent«, tehát megrövidítve és megrostálva. Dr. Jankó a Mühlbach Lujza-féle regénynek (Jena, 1865) csak a magyar fordítását említi. Bilbassoff szerint cseh (Prága, 1866), hollandi (Utrecht, 1866) és svéd nyelvre (Stockholm, 1867) is lefordították. I Bilbassoff tanár különös dolognak tartja azt a körülményt, hogy Benyowszki az ő emlékirataiban Petrovics Pál nagyherczegről egy szóval sem emlékezik meg, ámbár ennek neve oly fontos szerepet játszik a kamcsatkai zendülés perirataiban. Ez a megjegyzés némi magyarázatra szőrül. Miután nálunk Benyowszkit majdnem kizárólag csak saját emlékiratai után ismerik, kevésbé ismeretes az a tény, hogy ő politikai jelleggel ruházta föl zendülését oly módon, hogy midőn czimboráival megtámadta Boljsereczkében a kormányzó házát, mely alkalommal Pánov és Kholodilov matrózai megölték, »Nilov urat«, Móriczunk II. Katalin czárnőt trónvesztettnek nyilvánította és fölhívta a lakosságot, hogy a zendűlők zászlajához gyűlve Pál nagyherczeget, III. Péter czár fiát, ismerjék el törvényes uralkodójukul. Az emlékiratokban meg van említve, hogy »Mr. Gurgiew, Mr. Crustiew (egy helyen »Count Crustiew«) sógora« vonakodott a lázadókhoz csatlakozni s ezért »a társaság (május 8-ának reggelén) Mr. Gurgiew-et, a számüzöttet 50 kancsuka-csapásra itélte, mely ítéletet azonnal végre is hajtották rajta.« Crustiewnek épp oly kevés joga volt a grófi czímhez, mint magának Benyowszkinak. A pöriratok szerint gárdakapitány volt és Gurjevvel együtt, kinek keresztneve Szenijon volt, és az emlékiratokból ismert Meyder orvossal még 1762, illetőleg 1763-ban száműzték volt Kamcsatkába. Gurjevet »ama gonosztevő (értsd Benyowszki)