Századok – 1898

Könyvismertetések és bírálatok - Az ujabb szerb irodalom hazánkra vonatkozó termékeiről. Ism. dr. Thim J. - 62

75 történeti 1 rodai,om. mérését, 3. egyházi fejeik szabad választását, 4. az egyház szabad igazgatását, 5. egyházi és kolostori közegeik vallási ügyekben való függetlenségét, 6. adómentességüket, 7. hogy az egyházi közeget világi egyén el nem zárhatja, 8. s az érsek egyházi törvények szerinti Ítélkezését. — Lipót király ezen pontokat 1690. aug. 21-én elfogadta, miáltal a magyarországi szerbek jogalapja ós helyzete szen^esíttetett. Ez tehát a nemzeti egyházi autonómia keletkezése. Szubotics itt nem terjeszkedett ki a magyar jogviszonyokra s figyelmen kívül hagyja a magyar királyi jogokat és a magyar törvényhozás hozzájárulásának hiányát. Csak az osztrák császár és magyar király és a szerb nép közti szerződésről szól s ez által nyilvánvaló, hogy a magyar törvényhozás ezen szerződést sohasem fogadta el és nem iktatta törvénybe. Szubotics felveti a kérdést, hogy a szerbek miért mondottak le a vajdaság eszméjéről? ő azt hiszi, hogy a szorongatott szerbek szemben hazájuk elvesztésével, a magyar korona integritásának sérelme nélkül nem nyerhettek volna territóriumot s ilyen területi feldarabolásra nem lehetett kilátásuk. Autonomiai kiváltságuk Magyar-, Horvát- és Szlavonországokra terjedt ki; világi fejeik helyett egyháziakat kaptak, kik bizonyos világi jogokkal és nagy egyházi hatalommal valának felruházva. Szerinte a vajdaság helyébe lépett a nemzeti egyházi autonómia, melyben a külön territórium és világi vajda kivételével majdnem minden nemzeti jog be volt foglalva. Könnyen mehetett ez, mert a görög-keleti egyház a nemzetiségi szervezetet is felölelheti, nem úgy mint a katholikus vallási szervezet. A beköltözött szerbeket tehát politikai egésznek tekinti, bárminek nevezték is. Végül szerző elismeri, hogy a magyar és horvát állami törvényhozások a szerbek királyadta kiváltságait törvénybe nem iktatták; de joga volt az uralkodónak a szerbekkel szerződést kötni (1690 aug. 21-iki privilégium), mert a háborús időben a király nem hívhatott össze minden alkalommal országgyűlést. Szerző tehát nem vallja be ezen kiváltságoknak államjogi szemből érvénytelenségét. Mi megadhatjuk a választ rá. A szerbek 1690 után sem tekintették magukat hazánk polgárainak. Ideiglenes telepeseknek adott kiváltságok voltak a privilégiumok, s hogy így volt ez, bizonyítja számos későbbi okmány, melyben visszatelepítésükről volt szó, jobb jövő reményében. így aztán érthető, hogy kivétettek a magyar törvényhozás alól s kiváltságaiknak semmiféle államjogi fontosságuk nem volt. (1691