Századok – 1898

Hivatalos értesítő - A M. T. Tört. 1898. szept. 22-én tartott vál. ülés jegyzőkönyve - 683

()88 LOVAS IMRE. látható, — hogy a törvény kihirdetése, átadása nem lehetett oly egyszerű dolog ; — hogy azt a nádor bizonyára személyesen és ünnepélyes alkalommal kellett, hogy átvegye a király kezéből, — oly törvény gyanánt, melynek őre, végrehajtója, — a királylyal szemben is ő volt! És ha a nádor, a főszemélyek egyike, a kihirdetésnél ott volt, — nagyon valószínű, hogy ott kellett lenni a többi főfunkczionáriusoknak, vagy képviselőiknek is, a kik a nagy országos alaptörvény megőrzését elvállalva, — a végrehajtásnak is mintegy tiszteletbeli jótállói gyanánt szerepeltek, t. i. az ország akkori főbb személyei ! A történeti tények s nevezetes és fontos körülmények e halmozatát azonban, — egy még kezdő ifjú kísérletét ezúttal elhagyva, hol látjuk képeinken? Pillantsunk Jantyik képére, — ezen eszméknek ott is kevés nyomára fogunk akadni. Székely gondolkodó képén látunk egy alakot, mely ezen elsorolt eszmékbe is bevágni látszik, — egy nemest, — lehet a nádort, — állani látjuk a sátorban, a király balja mellett. -Helyes ez a gondolat is, — de úgy alkalmazva, oly szerepkört adva neki a képen, mint azt ezek után a nádortól várnók, -nem találjuk. — Bellony vázlata is mutat egy nádor-féle alakot, de a képprobléma e derekába belátni helyesen ő sem tudott. — Nádora szép helyen van ugyan (nem volt rossz gondolat Szilágyi Dezső képmását adni neki), de csak bámuló alaknak látszik ottan, — s nem a minek lenni kellene, a kép főszereplői egyikének ! Bellony vázlatának egyébb hiányait, hogy e jórészben teljesen alaptalanul s a napi kritika által felületesen mellőzött vázlatról pár szót még ejtsünk, — a tintáikor szokott hibái mentik. — Legfőbb e hibák között az, hogy alakjai a mozgalmasságot, vért, életet, — mi különben sokszor nagyobbaknál is sajnosan megvan, — még erősen nélkülözik. — Mélyebben s kissé tovább kell még az életbe pillantania, hogy ezt is megadhassa alakjainak. Az iskolát alig elhagyva, feltett két vázlatával tisztességes sikert aratott, — és e pályázaton érdeme, hogy a bulla képébe a kellő történeti részt szerencsésen s ügyesen vitte be, — bár hogy ez előnyeit mások észre sem vették, — az nem az ő hibája! A bulla képének közelebbi történeti dolgait immár feltárva s jórészt magából a bullából kifejtve s magának a törvénynek fényével a századok sötétjébe élesebben bevilágítva, — azon kérdéssel kellene még kissé mélyebben foglalkoznunk, mi