Századok – 1898

Tárcza; Necrológok - Villányi Szaniszló † 664

«fi.4 TÁRCZA. Gróf Esterházy János, E. Dénes es Haller Czeczili a grófnő fia, 1824. márcz. 23-án született Kolozsváron. Már ifjú korában jelét adta a történet iránt való élénk érdeklődésének, mely eleinte érmek gyűjtésében, majd régészeti tárgyak tanulmányozásában nyilvánult. Később mindinkább e tudományág foglalta le magának s számos tanulmányai, ismertetései nagyobbára ennek köréből valók. Folyóiratokban megjelent nevezetesebb czikkei és közleményei : -4 gyalui vár krónikája (Uj Magyar Muzeum 1860): Magyar feliratú régi kupa (Arch. Közi. 1861); A kolozsvári Szent-Mihály eggliáz (U. o. 1862); A kolozsvári Boldog-asszonyról czímzett minorita, jelenleg ev. ref. egyház tört. és építészeti leírása (U. o. 1864); A kolozsmonostori apátság és egyház maradványainak leírása (U. o. 1867—8); Dózsa György vasfioronája (Arch. Értesítő 1871). Folyóiratunkban köv. közlemények jelentek meg tőle : András erdélyi püspök felségsértése 1849-ben (1868); Gróf Eszter -házy Ferencz fegyverzetének leltára (1869); Adalékok a Sárköz-Újlaki Újlaki család nemzékisméjéhez. (1870); Adalék a Serédy család történetéhez (1880); Székely Mihály életéhez. (Tört. Tár 1883). Társulatunkon kivül igazgató választmányi tagja volt, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak s tagja a műemlékek országos bizottságának. Az Erdélyi Muzeum-egylet történetében nevét nagyszerű éremgyűjteményének oda ajándékozásával tette halhatatlanná. "F VILLÁNYI SZANISZLÓ Benedek-rendi bakonybéli apát,társulatunk igazgató választmányi tagja, született 1847. szept. 9-én Tósok-Berénden, Veszprémvármegyében. Pappá szenteltetvén, egyideig tanár volt Győrött, 1882-ben Esztergomban gymnasiumi igazgató lett s rá néhány évre az esztergomi rend-ház főnökévé, majd bakonybéli apáttá választatott meg. Már győri tanársága alatt foglalkozott a magyar történetírással, melynek különösen művelődéstörténeti része vonzotta. Még győri tanár korában jelentek meg ily irányú dolgozatai, melyek közül különösen két önállóan megjelent dolgozat válik ki : Győr megye és város anyagi miveltségtörténete (Győr, 1881.) és Győrvár és város helyrajza, erődítése, háztelek- és lakossági viszonyai a XVI. és XVII. században (Győr, 1882.). Ε dolgozatai alapján társulatunk már 1883-ban igazgató választmányi tagjává választotta. Váratlanul hunyt el f. évi junius 13-ikán nemzeti történetírásunknak nagy kárára, melynek különösen művelődéstörténeti része sokat várt még e javakorban levő író munkásságától. Midőn a rend elhatározta, hogy a pannonhalmi benczés-rend monographiáját megíratja, bizalma első sorban Villányira esett ; őt választotta meg főszerkesztővé s az ő tervezetét fogadta el a nagy.