Századok – 1898

Tárcza; Necrológok - Gr. Eszterházy János † 663

TÁRCZA. 663 írás- és kiejtés-módjait s végre a sabarti-asphalit értelmezi. Az érdekes kis füzetre még visszatérünk. — A POZSONYI KATH. POLGÁRI ÁPOLÓ-INTÉZET fennállásának 500 éves évfordulója alkalmából dr. Vámossy István intézeti orvos megírta az intézet történetét s azt igen díszes kiadásban közzé tette. A munka gazdagon van illusztrálva arczképekkel, különösen pedig igen becses facsimilékkel, melyek az intézet történetére vonatkozó okiratok hasonmásait reprodukálják. Maga az intézet a XI-dik század végén, valószínűleg 1095-ben keletkezett, de épen 500 év előtt ment a város birtokába. Azért a mult évben ülte meg 500 éves jubileumát. Bővebben is fogjuk ismertetni. — BOD PÉTER tagtársunk a »Történelmi könyvtár-«ban közli Perikies élet és jellemrajzát. A munka 25 képpel van illusztrálva, s élvezetes és tanulságos olvasmányúl szolgál különösen a fiatalságnak. A képek csinosak s az egész munka kiállítása igen díszes. Ajánljuk olvasóink figyelmébe. — MARSIOLA JÁNOS a nagyszombati szent Orsolya-rendű zárdaszűzek nevelőintézetének a történetét megírta. Az intézet a mult század elején keletkezett, mikor egy pozsonyi apácza szül. Esterházy grófnő négy társnőjével elhagyta Pozsonyt s megalapította a nagyszombati intézetet. Az érdekes kis füzet az intézet története mellett annak mai képét is bemutatja. JOHN EISKE, az amerikai Cimbridgeben (Massachussetsben) a történelem tanára Old Virginia and lier neighbours czim alatt két kötetes munkát bocsátott közre nemrég (1897), melybeu Captain John Smith magyar-, erdély-, moldva-, oláh-, tatárországi éleményeinek is szentel egy fejezetet. Báthory Zsigmond fejedelemnek oly kontár módra hamisított czimer-bővítő levele mint valódi okmány szerepel a munkában és fontos szerepe jut a virginiai Háry János igazmondásának védelmében, mely mellett szerző kardoskodik. t GALANTHAI GRÓF ESTERHÁZY JÁNOS társulatunk első alapítótagjainak egyike, a ki megalakulása érdekében is tevékeny buzgóságot fejtett ki. az igazgató választmány tagja, folyóiratunknak is szorgalmas munkatársa f. év jun. 24-én Kolozsváron elhunyt. Elvesztésével ismét egy újabb hézag támadt azon különben is csekély számú főuraink sorában, a kiknél a történettudomány iránt való őszinte, meleg érdeklődés egyszersmind annak szakszerű művelésével párosult,