Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Deutsche Reichstagsakten unter Kaiser Karl. V. Ism. Kropf L. 645

«46 TÖRTÉNETI IRODALOM. boldognak, boldogtalannak, valahányszor akadt ember, kit elég: együgyűnek tartott arra, hogy majd komolyan veszi blanditióit. Hogy a császári korona csak csalétek volt, melylyel egyegy kínálkozó alkalommal egy vagy más golyhót, mint szegény Dobzse Lászlónkat, félrevezetett, azt még legjobb barátai, mint pl. Baumgarten és Ulmann, sem tagadják. Véleményükhöz csatlakozott jelen vállalat első kötetének kiadója, az elhalt Kluekhohn is. II. Ulászló és fiának tanácsosai azonban mind a cseh, mind a magyar udvarnál komolyan vették Miksa szavát, de sokkal hamarább ébredtek föl ábrándjukból, mintsem pl. Horváth Mihály elbeszéléséből gyanítanék. Koszorús történetírónk szerint Brandenburgi Györgyöt oly utasítással küldötték Frankfurtba a birodalmi gyűlésre, hogy ott II. Lajos magyar király megválasztatását szorgalmazza, de a grófot megvesztegették ott s ez küldője (II. Lajos mint cseh király) nevében Károlyra adta szavazatát, miért ezt egyhangúlag császárnak választották 1519 junius 28-án. Hogy nem egészen így történt e dolog, azt már Liske mutatta ki, kit Huber Alfonz is követett. Hogy pedig a német történetíróknak van e pontban igazuk, az világos már abból is, hogy Horváth Mihály előadásának homlokegyenest ellenmond pl. II. Lajos megbízó levele Horváth Márton számára, melyet Rezek a Forschungen zur deutschen Geschichte XXlII-dik kötetében közölt s javított szöveggel közöl Kluekhohn is, de Horváth Mihály persze nem ismert. Β levél, melyben 11. Lajos elősorolja a felbőszült cseheknek azt a számtalan okot, a melyek miatt nem reflektál többé a Miksától neki 'ígért császári koronára, 1519 április 28-áról van keltezve; Brandenburgi György pedig csak junius l-jén utazott el Budáról. .Most, hogy a jelen munka első kötetében elolvassuk Cuspinianusnak 1519 május 4-éről kelt jelentését, teljesen világosan áll előttünk a dolog, mely a következő módon esett meg. A kiskörű Lajosnak gyámjai, mint tudjuk, maga Miksa és a király nagybátyja, Zsigmond lengyel király valának. Midőn I. Ferencz franczia király jelöltsége a császári koronára mindinkább az előtérbe tolakodott, a császár komolyan kezdett gondolkozni arról, hogy mit tehetne és kellene tennie az ő pártfogoltjának, t. i. unokájának, Károly spanyol királynak érdekében — más jelöltnek soha komolyan nem szánta volt koronáját — és követséget küldött egyebek közt a lengyel királyhoz is (1518 április 15-én) oly megbízással, hogy őt Károly pártjára megnyerje. A követeknek mindenekelőtt ki kellett jelenteniök, hogy a császár Lajos· királynak adott ígéreté-