Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Magyarország 1848–49. évi függetlenségi harczának katonai története. Ism. Hegyesi Márton 635

TÖRTÉNETI IRODA I,OM. 637 a kettős felosztás elmaradt s a nagy munka, szerzője nagy katonai talentuma daczára is, csak vásári munka lőn s nem egy helyen elhamarkodott, felületes és hézagos. S így Gelich, kit itten, hogy alkalmat nyújtsak nekie az ügy tisztázására. mellékesen figyelmeztetek azon ellene emelt s a figyelmét eddig bizonyára kikerült súlyos vádra, a tizetett kémkedés vádjára, mely Bíró Ede volt honvédőrnagy naplójának az »1848—19. Történelmi Lapok« folyó évi 2-ik számában közzétett részében foglaltatik. - szintén nem pótolta azon hiányokat. melyekre munkája előszavában maga olyan találóan rámutatott. Két okból hoztam ezeket itten föl: Először azért, hogy föltüntessem azt : mennyire szükség van s mennyire hézagpótló még a Gelich munkája után is szabadságharczunk történelmének katonai leírása, s másodszor azért, hogy már itten s ezzel jelezzem azt. hogy a most birálat alatt levő mű érdemes szerzője : Breit József honvédszázados nem tett művének az által jó szolgálatot, hogy annak megírásánál egyik főforrásul a Grelich munkáját használta, mint ezen állításomat majd a részletekben bizonyítani fogom. A Breit munkája, melyhez, mint már említők, az áttekintőhadműveletivázlaton kívül összesen 16 csatavázlat van mellékelve. és pedig a Kassa, Pákozd —Sukoró— Velencze, Schwechat, Szelindek Vízakna, Kápolna, Izsaszeg, Nagy-Sarló, Medgyes, Zsigánk Pered. Győr, Komárom, Debreczen, Szőreg ós Temesvár melletti csaták vázlatai s Buda ostromának vázlata, kiválólag a katonai olvasók számára van írva. Jövőre tehát ebből és nem holmi irántunk ellenséges irányzatú munkákból fogják honvédeink megismerni és tanulmányozni közelebbi szabadságharczunk történelmét. S ennek mi azért örülhetünk oly nagyon, mert ezen munkának hazafias szelleme fölül áll minden kívánni való mértéken. Ennek igazolásául szabad legyen csak a következőket felhoznom: az I. k. 9-ik lapján azon véleménynek ad a szerző kifejezést, hogy a nemzet 48-iki vívmányait a dynastia nem annyira jószántából, mint inkább helyzete nyomasztó hatása alatt adta meg; a 10-ik lapon pedig annak, hogy a bécsi körök Magyarország önállásának ellensúlyozása czéljából előbb titkon, majd aztán nyíltan is támogatták a horvátokat; a 24-ik lapon Kiss Ernőt lelkes csapataink hőslelkű vezérének, a 44-ik lapon a Lenkey századának megszokásét bár fegyelem-ellenes, de bizonyára lélekemelő tettnek s a II. k. 99-ik lapján a császáriak szolgálatába szegődött s polgári hivatalt vállalt magyarokat gvászmagyarkáknak nevezi; a szeptember 11-iki neve-