Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - IV. közl. 600

KOLLÄNYI FERENCZ. tagokkal. Elutazása előtt közvetlenül azonban még egyszer keresse fel a kegyurat, és sorolja fel előtte azokat az okokat, amelyek a szerzeteseket távozásra kényszerítették. A patrónus kénytelen lesz mindenbe belenyugodni, mert a kolostor már a leégés előtt is rászorult a tatarozásra, és még sem volt hajlandó segítséget nyújtani, annál kevésbé fog most az épület újból való felépítésére vállalkozni; már pedig a szerzetesek erre a maguk erejéből teljesen képtelenek. Te pedig — úgymond a tartományfőnök — el fogod tudni helyezni a zárda lakosait kusztodiád egyéb helyein, ha mindgyárt kevésbé bővelkednek itt-ott a szerzetesek a mindennapi ellátásra szükséges élelmi szerekben. A pakosi kolostor maradjon továbbra is lakatlanul és ne engedj odaköltözni még olyanokat se, akik erre önként vállalkoznának. Annak idején, ha az ott tartózkodás nem fog annyi vészéiylyel járni, a rend nem fog vonakodni a zárdát ismét benépesíteni. A perecskeiek ítéljék meg maguk, olyanok-e ott a viszonyok, hogy továbbra is megmaradhatnak. Ha remélik, hogy nem lesz bántódásuk, ám maradjanak. Ugyanez áll a budaiakra is. Ha pedig a török veszélyeztetné őket, vonuljanak el biztosabb helyekre.1

) A perecskei zárdát a török két ízben is felégette ós kirabolta. A házfőnök a kusztosz rendeletéből később visszatért ugyan s tehetsége szerint helyreállította az épületet, de azután ismét menekülniök kellett. Ügylátszik azonban, hogy a zárda kegyura nehezen nélkülözte a szerzeteseket, mert mihelyt a fenyegető veszedelem elmúlt, arra kérte a káptalant, hogy küldjön a zárdába egy házfőnököt 6—8 szerzetes kíséretében. Ennyien — úgymond - - szépen megélhetnek itt. Mi ugyanis — folytatja a levél írója — kiváló tisztelettel viseltetünk a ti rendetek iránt, s kegyeletünk különös tárgyát képezi a zárda is. mert itt nyugosznak szüleink, testvéreink és gyermekeink hamvai. Mondjatok érettünk két misét, egy Miatyánkot s Üdvözlégy Máriát, és kérjétek az Istent, hogy tartsa meg Isten gyermekeinket a mi lelkünk üdvére, és az áldott Üdvözítő nevének dicsősségére.2) A levél keltezésének éve nincs a Eormularéban feljegyezve. Hihetőleg ] 533 után íratott, mert az ez évben megtartott káptalan rendelte el, hogy a török kézben lévő Perecskéről, ahol a szerzeteseket folytonos veszedelem környékezi, a zárdabeliek kiköltözködjenek, miután előbb a kolostort a kegyúrnak resignálták.8

) *) Levelező könyv. 40. 2) U. ott 95 a—b. a) Gyöngyösi kódex. Acta capituli 1533.