Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - IV. közl. 600

612 K0LLÁNY1 FERENCZ. szerencsétlenség közepette is rendíthetetlen bizalommal tudtak imádkozni. Érdekes, hogy leveleikben, a melyeket ez időben egymással váltanak, a németek ellen csaknem oly mértékű idegenkedést árulnak el, mint a hitetlen török ellen. Semmiféle jót nem tudnak sem az egyik, sem a másikról, s nem is várnak tőlük egyebet a rossznál, mint a hogy eddig sem tapasztaltak részükről mást. Félelem és remény közt ingadozik lelkem - írja az egyik Ozoráról 1533-ban. Az egyik oldalon a törökök dühe fenyeget, a másikról pedig a német zsarnokság tölt el irtózattal, a mely úgyszólván az egész pataki kusztódiát semmivé tette.1

) Ugyancsak Ozoráról kapta az egyik szerzetes ezt a levelet is: semmi újság, de annál több a szállongó hír; mint bizonyosat emlegetik János király jövetelét; a keletiektől senki sem fél. A mi a két külellenséget, t. i. a törököt és a németet illeti, ügy értesültem, hogy egyik sem fogja az országot megtámadni ; ha azonban Ferdinánd király nyugtalankodnék, a birodalom veszi vele szemben védelembe János királyt, a ki viszont ígéretet tett, hogy az ő területén meg fogja a németeket védelmezni a török ellen. Azt is rebesgetik, hogy János király, a ki Lippáról Buda felé közeledik, csapatait Pécsre vezeti ellenségeinek megfenyítésére.2) Mi most — irja egy harmadik folytonos remegés közt élünk ; a német ugyanis, mely a határszéleket már részint elpusztította, részint pedig most teszi tönkre, minden módon üldöz bennünket. De nem kevésbbé rettegünk a török ravaszságtól is, a mely a helyett hogy védene, még jobban kifosztogat bennünket, és titokban úgy mint nyíltan, a legnagyobb arczátlansággal hatalmaskodik és rabol. Milyen vége lesz ezeknek a szerencsétlenségeknek? Ne szűnjünk meg tehát kérni a Mindenhatót, hogy vessen véget már szenvedéseinknek és fordítsa el haragját tőlünk. Félek azonban, hogy ennél még nagyobb bajok is fenyegetnek bennünket.3

) Nincs mit írnom - olvassuk egy 1533-ban Ozoráról· irt levélben — de nem hallgathatom el, hogy Isten ostorát látom abban, hogy ezt a szegény, szánalomra méltó országot annyi belső zavar szaggatja széjjel, s katonái egymást öldösik.*) Súlyos veszteségek értek bennünket mostanában —· írja ') Levelezőkönyv 32 a. ') U. ott. 31 a. •>) IJ. ott. 30 b. «) U. ott, 39.