Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - IV. közl. 600

610 KOLLANYI FERENCZ. és párnákat egyáltaljában nem használhattak.1 ) Azért néha még a takarókban is szükséget szenvedtek. Ε sorok átadóit — olvassuk a pesti házfőnöknek a kusztoszhoz irt levelében némely szükséges dolgok beszerzése czéljából hozzád küldöt­tük. Szánakozzál rajtunk és légy segítségünkre. A konventben nincsenek ágytakarók, elküldöttük tehát ezeket a testvéreket, hogy vegyenek. Légy szíves e czélra legalább 10 forintot ren­delkezésükre bocsájtani; van ugyan nekünk is erre költségünk, de nem tartottuk tanácsosnak, hogy a pénzt a testvérek ilyen veszedelmes időben magukkal vigyék. Majd alkalomadtával köszönettel vissza fogom szolgáltatni.2) Nincsenek ágytakaróink — jelentik egy másik zárdá­ból — ha nektek volna kéznél, kisegíthetnétek bennünket.8 ) Ezek a takarók soha sem váltak a használónak tulaj­donává, hanem mindig az illető zárda birtokában maradtak. Azért ha valaki hosszabb útra magával vitte ágytakaróját és esetleg nem tért vissza többé előbbeni tartózkodási helyére, visszaküldéséről mégis tartozott gondoskodni. Ez alól a sza­bály alól még a kusztosz vagy házfőnök sem adhatott fel­mentést. Ha pedig mégis megengedte volna, hogy valamelyik szerzetes takaróját eladja, vagy végleg elvigye, büntetésül három napig kenyéren és vízen böjtölt és még néhány korbács­ütést is kapott. Ugyanígy járt az a házfőnök is, aki a káp­talanra magával vitt takarókat elmulasztotta utódjának átszol­gáltatni.4 ) ' Az ágy- és ruhanemüekről, mint mondottuk, a kusztosz és a házfőnök tartozott gondoskodni. A kusztosz beszerezte az egész kusztodia szükségletét, az egyes házfőnökök pedig tőle vették — a zárda költségén természetesen — a konvent személyi létszámához mért mennyiséget. Hogy a házfőnököknek ne legyen több gondjuk saját becses személyükre, mint szerzetes társaikra, s hogy az esetleg önzéssé fajulható önszeretet ne ragadja őket visszaélésekre, szigorúan tiltva volt, hogy valamelyik quardian csak a maga beruházásáról gondoskodjék, a házbeliekét pedig elhanyagolja. Az ilyet, lia eljárása kitudódott, a tartományfőnök rövid uton megfosztotta a maga számára megvett ruhauemüektől, és szét­osztotta azok közt, akikre a tartomány szokásai értelmében gondjának kellett volna lennie.6) ') Müncheni kódex. Circa vestitura. !) Levelező könyv 18. 3) 17. ott. 16, 4) Gvöngyösi kódex. Acta capituli 1552. ») Γ. ott.

Next

/
Thumbnails
Contents