Századok – 1898

Értekezések - TAGÁNYI KÁROLY: Magyar udvari kanczelláriai levéltár II. és bef. közl. 42

• A MAGYAR UDVARI KANCZELLÁRIAI LEVÉLTÁR. 49 határozat is rá van vezetve a királynő aláírásával. Ez az iratcsopórt tehát főleg a régi kanczelláriai »Originális Reférádá«kat s részben az erdélyi kanczelláriai anyagot egészíti ki. A 29. és 30. csomó az erdélyi szászok ügyeire vonatkozik 1692-től 1759-ig. Végül e gyűjtemény utolsó csomója voltaképen Németh János utóbb kir. ügyigazgatónak szabolcsmegyei kormánybiztosságára vonatkozik 1802—1805-ig; de van még itt egy büntető-codex tervezet is, szintén az ő fogalmazásában. V. Az 1770. év augusztus havától kezdve a kanczelláriai levéltárnak harmadik korszaka kezdődik, mert ekkor egy új, az osztrák főhatóságoknál már századok óta divatozó rendszer hozatott be. Ezentúl az egy ügyre vonatkozó iratok mind egy számot kaptak, azaz mind az elintézés fogalmazványa, mind a megkeresés, valamint annak mellékletei egy szám alatt helyeztettek el. A kanczellária ezen hivatalos iratai 1770. augusztusától az 1848-iki felelős magyar minisztérium életbeléptetéséig terjednek 11,135 csomóval, melyek mindegyikébe 100—100 szám van kötve. Hiánya ezen iratosztálynak, hogy csak név-és tárgymutatók vannak hozzá, a melyek rendkívül pontosak és kimerítők ugyan, de a Bach korszak alatt barbárúl kiselejtezett iktatókönyveket teljesen még sem pótolhatják. Ezen órási gyűjtemény tartalmát részletezni lehetetlen, de eléggé jellemezve van azzal, ha azt mondjuk, hogy abban minden ügy feltalálható, a mely csak a kanczellária hatásköréhez tartozott. A rokon természetű ügyeknél, az utalások egyikről a másikra, mindig az ügydarabokra vezetett számok által történik. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az 1782—1791 közti időszakban itt erdélyi kanczelláriai ügyeket is találunk, minthogy II. József császár az erdélyi kanczelláriát a magyarral egyesítette. A mi most már az egyes ügyek mellékleteit illeti, azok, mint említettem, rendszerint magánál az illető ügydarabnál találhatók. Minthogy azonban mindig azt tartották szem előtt, hogy az egyes csomók lehetőleg egyenlő vastagok legyenek, sokat kiselejteztek, a terjedelmesebb mellékletek (Acclusa) pedig az illető esztendő végén külön csomókban helyeztettek el, miután e körülmény magán az illető számií ügydarabon is följegyeztetett. SZÁZADOK. 1898. I. FÜZET. 4